capitolul 9
Miután minden király, a hettiták, amoriták, kánaániták, periziták, hivviták és jebusziták, akik a Jordán nyugati oldalán voltak – a hegyvidékes területen, a Sefélán, végig a Nagy-tenger mentén és a Libanon mellett –, meghallották, hogy mi történt,
szövetséget kötöttek, hogy együtt harcoljanak Józsué és Izrael ellen.
Gibeon lakói is hallottak arról, mit tett Józsué Jerikóval és Aival.
Ők okosak voltak, így hát ócska zsákokba útravalót tettek, és ezeket kopott, megrepedezett és foltozott bőr borostömlőkkel együtt a szamaraikra tették.
Elnyűtt, foltozott sarut húztak a lábukra, elhasznált ruhákat vettek fel, a kenyerük pedig száraz volt, és szétmorzsolódott.
Majd Józsuéhoz mentek a gilgáli táborba, és ezt mondták neki és Izrael férfiainak: „Messziről jöttünk. Kössetek most velünk szövetséget.”
Izrael férfiai azonban ezt mondták a hivvitáknak: „Lehet, hogy itt laktok a közelünkben. Hogyan köthetnénk hát szövetséget veletek?”
Ők így válaszoltak Józsuénak: „A szolgáid vagyunk.”
Ekkor Józsué ezt kérdezte tőlük: „Kik vagytok, és honnan jöttetek?”
Azok pedig így feleltek: „Nagyon messziről jöttek a te szolgáid Jehovának, a te Istenednek a neve miatt, mert hallottuk a hírét és mindazt, amit Egyiptomban tett.
És azt is, amit az amoriták két királyával tett, akik a Jordán túloldalán éltek, Szihonnal, Hesbon királyával, és Óggal, Básán királyával, aki Astarótban volt.
Ezért a véneink és az országunk lakói ezt mondták nekünk: »Vegyetek magatokhoz útravalót, és menjetek el, hogy találkozzatok velük. Mondjátok ezt nekik: ’A szolgáitok leszünk. Kössetek most velünk szövetséget.’«
A kenyerünk, amit útravalónak hoztunk, még meleg volt aznap, amikor elindultunk hozzátok. És most láthatjátok, hogy száraz és szétmorzsolódott!
Ezek a bőr borostömlők még újak voltak, amikor megtöltöttük őket, most meg szét vannak repedezve. A ruháink és a saruink pedig elhasználódtak a hosszú úton.”
Akkor a férfiak szemügyre vették az útravalót, de Jehovát nem kérdezték meg.
Aztán Józsué békét és szövetséget kötött velük, hogy életben hagyja őket, a közösség fejedelmei pedig megesküdtek nekik.
Három nappal azután, hogy megkötötték velük a szövetséget, megtudták, hogy ők a közelben, a szomszédságukban laknak.
Ekkor az izraeliták a harmadik napon útra keltek, és elmentek ezeknek az embereknek a városaiba, melyek a következők voltak: Gibeon, Kefira, Beérót és Kirját-Jeárim.
De az izraeliták nem támadtak rájuk, mert a közösség fejedelmei megesküdtek nekik Jehovára, Izrael Istenére. Ekkor az egész közösség zúgolódni kezdett a fejedelmek ellen.
Erre a fejedelmek így szóltak az egész közösséghez: „Mivel megesküdtünk nekik Jehovára, Izrael Istenére, nem bánthatjuk őket.
Ezt fogjuk tenni: életben hagyjuk őket, hogy ne haragítsuk magunkra Istent az eskü miatt, melyet tettünk nekik.”
A fejedelmek még hozzátették: „Életben hagyjuk őket, de mostantól fogva gyűjtsenek fát és húzzanak vizet az egész közösségnek.” Ezt ígérték nekik a fejedelmek.
Józsué erre odahívta őket, és megkérdezte tőlük: „Miért csaptatok be minket, ezt mondva: »Nagyon messze lakunk tőletek«, mikor valójában itt éltek közöttünk?
Mostantól fogva átkozottak lesztek, mindig rabszolgák lesztek, mivel fát fogtok gyűjteni és vizet fogtok húzni az én Istenem házának.”
Ők ezt felelték Józsuénak: „Azért tettünk így, mert szolgáidnak nyíltan megmondták, hogy Jehova, a te Istened megparancsolta Mózesnek, az ő szolgájának, hogy adja nektek az egész földet, és hogy irtsa ki a föld minden lakosát előletek. Mi pedig attól féltünk, hogy megöltök minket. Ezért tettük ezt.
Most a kezedben vagyunk. Tedd velünk azt, amit jónak és helyesnek tartasz.”
És Józsué kiszabadította őket az izraeliták kezéből, és nem ölték meg őket.
Azon a napon Józsué elrendelte, hogy fahordással és vízhúzással szolgálják a közösséget és Jehova oltárát, azon a helyen, melyet Isten kiválaszt. Ez a mai napig így van.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly