Náhum próféta könyve
3. fejezet
Ninive összeomlása
1. vers
Jaj a vérontó városnak! Az egész csupa hazugság, rablással van tele, nincs vége a zsákmányszerzésnek.
→
Ez 24,6
2. vers
Csattog az ostor, dübörög a kerék, lovak dobognak, harci kocsik robognak,
3. vers
lovak ágaskodnak, kardok ragyognak, dárdák villognak, tömérdek a halálra sebzett, rengeteg a hulla, számtalan a holttest, lépni se lehet a hulláktól.
4. vers
Mert rengeteget paráználkodott ez a parázna nő, a szépséges és bűbájos asszony, aki népeket ejtett rabul paráznaságával, és nemzetségeket bűbájával.
→
Ézs 23,15;
Jel 17,1
5. vers
Én most rád támadok – így szól a Seregek Ura –, ruhádat az arcodra borítom, megmutatom meztelenségedet a népeknek, gyalázatodat az országoknak!
→
Ézs 47,3
6. vers
Szemetet szórok rád, megszégyenítelek, és pellengérre állítalak.
→
Mal 2,3
7. vers
Aki csak lát, menekül előled, és ezt mondja: Elpusztult Ninive! Ki sajnálja? Hol találnék olyanokat, akik részvéttel vannak iránta?
→
Zsolt 31,12
8. vers
Jobb vagy-e Nó-Ámónnál, mely a Nílus ágai között fekszik? Víz veszi körül, ereje a tenger, tenger a várfala.
→
Jer 46,25
9. vers
Etiópia és Egyiptom végtelenül erőssé tette, Pút és Líbia őt segítette.
10. vers
Mégis számkivetésbe, fogságba kellett mennie. Csecsemőit is falhoz verték az utcasarkokon. Előkelőire sorsot vetettek, főrangú embereit mind bilincsbe verték.
→
Jóel 4,3
11. vers
Te is lerészegedsz majd, elveszted eszedet, te is keresed majd a menedéket az ellenség elől!
→
Jer 25,15
12. vers
Minden erődöd olyan, mint a fügefa korai gyümölcse: aki enni akar, csak megrázza, és a füge a szájába hull.
13. vers
Harcosaid olyanok, mint az asszonyok. Országod kapui az ellenség előtt tárva-nyitva állnak, tűz pusztítja el a kapuzárakat.
→
Jer 51,30
14. vers
Gyűjts vizet az ostrom idejére, erősítsd meg falaidat! Dagaszd a sarat, taposd az agyagot, készítsd a téglát!
15. vers
Mindjárt megemészt téged a tűz, kiirt a fegyver, megesz, mint a sáska, ha annyian vagytok is, mint a sáskák, annyian is, mint a szöcskék!
→
Jóel 1,4
16. vers
Hiába vannak többen kalmáraid, mint égen a csillag: „Megvedlik a sáska, és elrepül!”
17. vers
Tisztviselőd annyi van, mint a sáska, írnokod, mint a sáskaraj, hideg időben a falakon tanyáznak, de ha kisüt a nap, odébb állnak: senki sem tudja, hova lettek.
18. vers
Alszanak már pásztoraid, Asszíria királya! Nyugosznak előkelőid. Elszéledt néped a hegyeken, nincs, aki összegyűjtse.
19. vers
Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!
Könyvek
