Jeremiás siralmai
5. fejezet
Ötödik ének: Könyörgés irgalomért
1. vers
Emlékezz, Uram, mi történt velünk! Tekints ránk, és lásd meg gyalázatunkat!
2. vers
Örökségünk bitorlókra szállt, házunk idegenekre.
3. vers
Apátlan árvák lettünk, anyáink özvegyek.
4. vers
Vizünket pénzért isszuk, a saját fánkért is fizetni kell.
5. vers
Nyakunkon vannak elnyomóink, fáradozunk pihenés nélkül.
6. vers
Egyiptomnak adtunk kezet, meg Asszíriának, hogy legyen elég kenyerünk.
8. vers
Szolgák uralkodnak rajtunk, nincs, aki kiragadjon kezükből.
9. vers
Életünk kockáztatásával hordjuk be élelmünket, a pusztalakók fegyverétől veszélyeztetve.
10. vers
Bőrünk tüzel, mint a kemence, a kínzó éhségtől.
11. vers
Meggyalázták az asszonyokat a Sionon, a szüzeket Júda városaiban.
12. vers
A vezéreket felakasztották, a véneket sem becsülték.
13. vers
Az ifjaknak kell a malomkövet forgatniuk, a gyermekek a fahordásban botladoznak.
14. vers
Nincsenek már vének a kapuban, nem muzsikálnak az ifjak.
15. vers
Odavan szívünk vidámsága, örömtánc helyett gyászolunk.
18. vers
mert pusztaság lett a Sion hegye, rókák szaladgálnak rajta.
19. vers
De te, Uram, trónodon ülsz örökké, királyi széked megmarad nemzedékről nemzedékre.
20. vers
Miért feledkezel meg rólunk ilyen sokáig, miért hagysz el minket oly hosszú időn át?
21. vers
Téríts magadhoz, Uram, és mi megtérünk, tedd újra olyanokká napjainkat, mint régen voltak!
22. vers
Vagy talán végképp elvetettél minket, annyira megharagudtál volna ránk?
Könyvek
