Hóseás próféta könyve
4. fejezet
A nép és a papok bűne
1. vers
Halljátok meg az Úr igéjét, Izráel fiai! Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban.
→
Mik 6,2
2. vers
Esküdöznek, hazudoznak, ölnek, lopnak és paráználkodnak, betörnek, és vérontás vérontást ér!
→
2Móz 20,13;
Ez 22,6
3. vers
Ezért gyászolni fog az ország, és elalél minden lakója a mezei vadakkal és az égi madarakkal együtt; még a tenger halai is halomra pusztulnak.
4. vers
De senki se pereljen, senki se vádaskodjék! Veled van perem, te pap!
5. vers
El fogsz bukni nappal, elbukik a próféta is veled együtt éjjel, anyádat is elpusztítom!
6. vers
Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal.
→
Ézs 5,13
7. vers
Minél többen lettek, annál többet vétkeztek ellenem, de dicsőségüket gyalázatra változtatom.
8. vers
Népem vétekáldozatából élnek, azért azt kívánják, hogy vétkezzen.
→
3Móz 6,19
9. vers
Úgy jár a pap is, mint a nép: Megbüntetem útjaiért, megfizetek neki tetteiért.
→
Ézs 24,2
10. vers
Esznek majd, de nem laknak jól, paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elhagyták az Urat, nem ügyelnek rá.
→
Mik 6,14;
Hag 1,6
11. vers
Paráznaság, bor és must elveszi az ember eszét.
12. vers
Népem a fától kér tanácsot, és a bot ad neki kijelentést. A parázna lelkület miatt tévelyegnek, paráznává lettek, elhagyták Istenüket.
→
Jer 2,27;
Hós 5,4
13. vers
Hegytetőkön áldoznak, dombokon tömjéneznek, cserfa, nyárfa és tölgyfa alatt, mert kellemes az árnyékuk. Ezért paráznák leányaitok, és házasságtörők menyeitek.
→
Ez 20,28;
Hós 1,2
14. vers
Mégsem büntetem meg leányaitokat, bár paráznák, menyeiteket sem, bár házasságtörők, mert a férfiak is paráznákhoz járnak, és együtt áldoznak a kéjnőkkel. Az ilyen értelmetlen népnek el kell pusztulnia.
→
Ám 2,7
16. vers
Izráel olyan szilaj, mint egy szilaj tehén. Hogyan legeltethetné hát őket tágas helyen az Úr, mint a bárányokat?
18. vers
Dőzsölésük féktelen, egyre paráználkodnak, jobban szeretik a gyalázatos bálványt, mint oltalmazójukat.
19. vers
Szárnyára kapja őket a szél, és szégyent vallanak oltáraik miatt.
→
Jer 4,11
Könyvek
