Habakuk próféta könyve
3. fejezet
Isten eljön ítéletre
1. vers
Habakuk próféta imádsága. A panaszénekek dallamára.
2. vers
Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!
3. vers
Témán felől jön az Isten, Párán hegyéről a Szent. (Szela.) Fensége beborítja az eget, dicsősége betölti a földet.
→
5Móz 33,2;
Ézs 6,3
4. vers
Ragyogása olyan, mint a napfény, sugarak támadnak kezéből: abban rejlik az ereje.
5. vers
Előtte dögvész jár, lába nyomán láz támad.
6. vers
Megáll, és megrendíti a földet, szétnéz, és megriasztja a népeket. Szétporladnak az ősi hegyek, lesüllyednek az ősrégi halmok; ősrégi ösvényeken jár.
→
Zsolt 104,32;
Mik 1,4
7. vers
Látom, amint omladoznak Kúsán sátrai, reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
8. vers
A folyamok ellen lobbantál haragra, Uram? A folyamokra haragszol, vagy a tengerre vagy dühös? Azért jössz vágtató lovakkal, győzelmet hozó harci kocsikkal?
→
5Móz 33,26;
Zsolt 66,18;
Ézs 66,15
9. vers
Íjad harcra kész, tegzed nyilakkal tele. (Szela.) Folyóknak hasítasz medret a földbe.
10. vers
Ha meglátnak téged a hegyek, remegni kezdenek, mindent elborít az áradat, morajlik a mélység vize, magasra emelkednek partjai.
→
Zsolt 77,17;
1Móz 1,2
11. vers
A nap és a hold lakóhelyén marad, amikor nyilaid villogva cikáznak, és dárdád ragyogva villámlik.
→
Józs 10,13
12. vers
Felindulásodban taposod a földet, haragodban csépeled a népeket.
13. vers
Kivonulsz néped szabadítására, fölkented szabadítására. Szétzúzod a bűnös házának tetejét, föltárod alapját, egészen a szikláig. (Szela.)
→
Zsolt 18,8
14. vers
Nyilaiddal átlőtted harcosainak vezérét, pedig már rám törtek, hogy megfutamítsanak; ujjongtak, hogy fölfalhatják rejtekhelyén a szegényt.
16. vers
Hallottam, és reszketett a szívem, hangjától megremegtek ajkaim; fájdalom járja át csontjaimat, reszkető léptekkel járok. Bárcsak nyugtom lenne a nyomorúság napján, amely eljön a bennünket fosztogató népre!
→
Ézs 21,3;
Zof 1,14
17. vers
Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban.
19. vers
Az Úr, az én Uram ad nekem erőt; olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és magaslatokon enged járni engem.A karmesternek: húros hangszerre.
→
Zsolt 18,34;
Ézs 58,14
Könyvek
