2. fejezet
A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába –
és jöttek meg Zerubbábellel, Jésúával, Nehemjával, Szerájával, Reélájával, Mordokajjal, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvajjal, Rehúmmal és Baanával.
Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint a következők voltak:
Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja,
Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja,
Árahnak hétszázhetvenöt leszármazottja,
Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenkét leszármazottja,
Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja,
Zattúnak kilencszáznegyvenöt leszármazottja,
Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja,
Bánínak hatszáznegyvenkét leszármazottja,
Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja,
Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja,
Adóníkámnak hatszázhatvanhat leszármazottja,
Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja,
Ádínnak négyszázötvennégy leszármazottja,
Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja,
Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja,
Jórának száztizenkét leszármazottja,
Hásumnak kétszázhuszonhárom leszármazottja,
Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt.
Betlehemiek százhuszonhárman voltak,
Netófából valók ötvenhatan,
Anátótból valók százhuszonnyolcan,
azmávetiek negyvenketten,
kirjat-árímiak, kefíráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman,
rámáiak és gebaiak hatszázhuszonegyen,
Mikmászból valók százhuszonketten,
Bételből és Ajból valók kétszázhuszonhárman,
nebóiak ötvenketten,
magbísiak százötvenhatan,
a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen,
hárimiak háromszázhúszan,
lódiak, hádídiak és ónóiak hétszázhuszonöten,
jerikóiak háromszáznegyvenöten,
szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak.
A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman,
Immér leszármazottai ezerötvenketten,
Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten,
Hárim leszármazottai ezertizenheten.
A léviták a következők voltak: Jésúa, Bání, Kadmíél és Hódavjá leszármazottai hetvennégyen.
Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai százhuszonnyolcan.
A kapuőrséghez tartoztak Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai, összesen százharminckilencen.
Kérósz fiai, Szíahá fiai, Pádón fiai,
Lebáná fiai, Hagábá fiai, Akkúb fiai,
Hágáb fiai, Samlaj fiai, Hánán fiai,
Giddél fiai, Gahar fiai, Reájá fiai,
Recín fiai, Nekódá fiai, Gazzám fiai,
Uzzá fiai, Pászéah fiai, Bészaj fiai,
Aszná fiai, Meúním fiai, Nefúszím fiai,
Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,
Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,
Barkósz fiai, Szíszerá fiai, Temah fiai,
Necíah fiai, Hatífá fiai.
Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Perúdá fiai,
Jalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,
Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebájím fiai és Ámí fiai.
A templomszolgák és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.
Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, azt, hogy valóban Izráelből valók:
Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszázötvenketten.
A papok közé tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez utóbbi a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla kapta a nevét.
Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól.
A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal.
Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt,
azonkívül hétezer-háromszázharminchét szolga és szolgálóleány meg kétszáz énekes és énekesnő.
Volt hétszázharminchat lovuk, kétszáznegyvenöt öszvérük,
négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.
Amikor megérkeztek Jeruzsálembe az Úr házához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén.
Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.
A papok és a léviták meg a hazatért nép, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák letelepedtek a maguk városaiban; egész Izráel a maga városaiban.