Az apostolok cselekedetei
9. fejezet
Saul megtérése
1. vers
Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz,
2. vers
és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának követői, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe.
3. vers
Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény ragyogott fel körülötte,
4. vers
és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
5. vers
Ő pedig megkérdezte: Ki vagy, Uram? Az így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.
6. vers
De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned.
7. vers
A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
8. vers
Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de semmit sem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba,
9. vers
és három napig nem látott, nem evett és nem ivott.
10. vers
Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram.
11. vers
Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme, imádkozik,
12. vers
és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson.
13. vers
Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben,
14. vers
és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet.
15. vers
Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé.
16. vers
Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért.
17. vers
Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel.
18. vers
És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett,
19. vers
majd miután evett, erőre kapott.
Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,
20. vers
és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.
21. vers
Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?
22. vers
De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus.
23. vers
Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele.
24. vers
Saul azonban megtudta, hogy mire készülnek. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék,
→
2Kor 11,32
25. vers
de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban.
26. vers
Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték el, hogy tanítvány.
27. vers
Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, beszélt is vele, és milyen bátran szólt Damaszkuszban Jézus nevében.
28. vers
Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében.
29. vers
Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, azok pedig arra készültek, hogy végeznek vele.
30. vers
Amikor azonban megtudták ezt a testvérek, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.
Péter Liddában és Joppéban
31. vers
Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.
32. vers
Amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is.
33. vers
Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan.
34. vers
Péter így szólt hozzá: Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat! Az azonnal felkelt.
35. vers
Lidda és Sárón lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.
36. vers
Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát.
37. vers
Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, a felső szobában ravatalra tették.
38. vers
Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: Jöjj át hozzánk mielőbb!
39. vers
Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, és sírva mutogatták azokat az ingeket meg ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt.
40. vers
Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott, azután a holttest felé fordulva ezt mondta: Tábita, kelj fel! Ő pedig kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.
→
Mk 5,40
41. vers
Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította, majd behívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.
42. vers
Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.
43. vers
Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.
Könyvek
