Ámósz próféta könyve
3. fejezet
A próféta küldetése a választott néphez
1. vers
Halljátok meg azt az igét, amelyet az Úr mond rólatok, Izráel fiai, az egész nemzetségről, amelyet fölhoztam Egyiptomból:
3. vers
Útra kelnek-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?
4. vers
Ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincsen zsákmánya? Bömböl-e rejtekhelyén a fiatal oroszlán, ha semmit sem fogott?
5. vers
Csapdába esik-e a madár a földön, ha nem vetnek tőrt neki? Fölpattan-e a csapda a földről, ha semmit sem fogott?
6. vers
Ha megfújják a kürtöt a városban, nem kezd-e remegni a nép? Ha valami baj éri a várost, nem az Úr hozza-e azt?
→
Ézs 45,7;
JSir 3,37
7. vers
Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak.
→
Jel 10,7;
Jel 11,18
8. vers
Ha oroszlán ordít, ki ne félne? Ha az én Uram, az Úr szól, ki ne prófétálna?
Samária bűnös fényűzése
9. vers
Hirdessétek Asdód palotáinak tetejéről és az Egyiptomban levő palotákról, és mondjátok: Gyűljetek össze Samária hegyein, lássátok meg, milyen zűrzavar van ott, és milyen elnyomás van benne!
10. vers
Nem tudnak helyesen cselekedni – így szól az Úr –, erőszakkal és zsarolással gyűjtenek kincset palotáikba.
11. vers
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Ellenség veszi körül az országot, megfosztanak hatalmadtól, kirabolják palotáidat.
12. vers
Így szól az Úr: Ahogyan a pásztor az oroszlán szájából két lábszárat vagy egy fülhegyet ment meg, csak úgy menekülnek meg Izráel fiai, akik most Samáriában az ágy szélén és damaszkuszi pamlagon ülnek.
13. vers
Halljátok, és tanúskodjatok Jákób háza ellen! – így szól az én Uram, az Úr, a Seregek Istene. –
14. vers
Amikor megbüntetem Izráelt bűnei miatt, megbüntetem Bételt is oltárai miatt. Letörnek az oltár szarvai, és a földre hullnak.
→
1Kir 12,32;
2Kir 23,15
15. vers
Összedöntöm a téli házat a nyári házzal együtt, elpusztulnak az elefántcsont házak, vége lesz a sokféle háznak – így szól az Úr.
→
1Kir 22,39;
Zsolt 45,9;
Ám 6,4
Könyvek
