Mózes ötödik könyve

27. fejezet


Fejezetek:


Az emlékkövek felállítása


1. vers

Ezután Mózes, Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek!


2. vers

Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet neked ad Istened, az Úr, állíts fel nagy köveket, és meszeld be azokat!

Józs 8,30


3. vers

Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig, amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked: a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr.


4. vers

Amikor tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál-hegyen ezeket a köveket, ahogyan ma megparancsolom nektek, és meszeljétek be azokat.


5. vers

Építs ott egy kőoltárt Istenednek, az Úrnak, a köveit ne faragd meg vassal!

2Móz 20,25


6. vers

Faragatlan kőből építsd Istenednek, az Úrnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek, az Úrnak!


7. vers

Mutass be békeáldozatot is: edd azt meg ott, és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt!


8. vers

Írd rá a kövekre ezt a törvényt mind az utolsó szóig, tisztán és világosan!


9. vers

Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak a népe.


10. vers

Hallgass azért Istenednek, az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked.


A tizenkét átokmondás


11. vers

Mózes megparancsolta azon a napon a népnek:


12. vers

Ha átkeltek a Jordánon, a Garizím-hegyen ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin.

5Móz 11,29; Józs 8,33


13. vers

Az Ébál-hegyen pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.


14. vers

Azután szólaljanak meg a léviták, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek:


15. vers

Átkozott legyen az, aki mesterember keze munkájával faragott vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az Úr, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen!

2Móz 20,4; 3Móz 19,4; 3Móz 26,1


16. vers

Átkozott, aki gyalázza apját vagy anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen!

2Móz 21,17; Péld 20,20


17. vers

Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határát! Az egész nép mondja rá: Ámen!

5Móz 19,14; Péld 22,28


18. vers

Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen!

3Móz 19,14


19. vers

Átkozott, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen!

2Móz 22,20; Jer 22,3; Zak 7,10


20. vers

Átkozott, aki apja feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen!

3Móz 18,8; 5Móz 23,1; 1Kor 5,1


21. vers

Átkozott, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen!

2Móz 22,18; 3Móz 18,23


22. vers

Átkozott, aki a testvérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen!

3Móz 18,9; 3Móz 20,17


23. vers

Átkozott, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen!

3Móz 18,17


24. vers

Átkozott, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen!

2Móz 21,14


25. vers

Átkozott, aki vesztegetést fogad el, és ezzel egy ártatlan ember halálát okozza! Az egész nép mondja rá: Ámen!

2Móz 23,6; 3Móz 19,15; 5Móz 16,19


26. vers

Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem teljesíti azokat! Az egész nép mondja rá: Ámen!

Jer 11,3; Gal 3,10

Fejezetek:


Könyvek