Pál második levele Timóteushoz
2. fejezet
Jézus jó katonájának harca és az üdvösség reménysége
1. vers
Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van.
2. vers
És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.
3. vers
Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.
4. vers
Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.
5. vers
Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.
6. vers
A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie.
→
1Kor 9,7
7. vers
Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts.
8. vers
Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom,
9. vers
amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.
10. vers
Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.
11. vers
Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.
13. vers
Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.
Óvás a szóharcoktól
14. vers
Ezekre emlékeztesd és Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására.
15. vers
Igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint aki nem vall szégyent a munkájával, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.
16. vers
A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben,
17. vers
és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Himenaiosz és Filétosz,
18. vers
akik az igazságtól eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.
Isten szilárd alapvetése és pecsétje
19. vers
Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: „Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!”
→
4Móz 16,5;
Ézs 28,16
20. vers
Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók.
→
Ézs 29,16;
Róm 9,21
21. vers
Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.
Óvás az ifjúkori kísértésektől
22. vers
Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.
23. vers
Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek.
24. vers
De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes,
25. vers
aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot,
→
Ézs 42,3
26. vers
és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.
Könyvek
