Pál első levele Timóteushoz

5. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4 5 6


A gyülekezet megintésének módja


1. vers

Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet,

3Móz 19,32; Tit 2,2


2. vers

az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal.


Az özvegyekről


3. vers

Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld.


4. vers

Ha pedig egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek először azt tanulják meg, hogy saját családjukról istenfélő módon gondoskodjanak, és hálájukat szüleik iránt így róják le, mert ez kedves Istennek.


5. vers

A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal.


6. vers

A kicsapongó pedig már életében halott.


7. vers

Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek.


8. vers

Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél.


9. vers

Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvanévesnél, aki egy férfi felesége volt,


10. vers

aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak: gyermekeket nevelt fel, vendégszerető volt, a szentek lábát megmosta, elesetteken segített, mindenféle jó cselekedetre kész volt.


11. vers

A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha feltámad bennük a vágy, hogy férjhez menjenek, elfordulnak Krisztustól.


12. vers

Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték.


13. vers

Ráadásul semmittevők is, akik megszokták, hogy házról házra járjanak, de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene.


14. vers

Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra.


15. vers

Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak.


16. vers

Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.


A presbiterekről


17. vers

A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.


18. vers

Mert azt mondja az Írás: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját”, és „Méltó a munkás a maga bérére”.

5Móz 25,4; Mt 10,10; Lk 10,7


19. vers

Presbiter ellen vádat ne fogadj el, csak „két vagy három tanú szavára”.

5Móz 17,6; 5Móz 19,15


20. vers

Akik vétkeznek, azokat mindenki előtt fedd meg, hogy a többiekben is félelem támadjon.


A gyülekezet vezetése részrehajlás nélkül


21. vers

Kérve kérlek Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra, hogy tartsd meg ezeket előítélet nélkül, és semmit se tégy részrehajlásból.


22. vers

A kézrátételt ne siesd el senkinél! Mások bűneiben ne légy részes! Tisztán őrizd meg önmagadat!


23. vers

Ezután ne csak vizet igyál, hanem – gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel – élj egy kevés borral is.


24. vers

Némely ember bűnei nyilvánvalók, és előtte mennek az ítéletre; mások bűnei viszont csak később derülnek ki.


25. vers

Ugyanígy nyilvánvalók a jó cselekedetek is, és amelyek másfélék, azok sem rejthetők el.

Fejezetek:


Könyvek