Sámuel első könyve
8. fejezet
Izráel királyt kíván
1. vers
Amikor megöregedett Sámuel, a fiait tette Izráel bíráivá.
2. vers
Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak.
→
1Krón 6,13
3. vers
Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot.
→
2Móz 23,6;
5Móz 16,19
4. vers
Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.
5. vers
Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!
→
5Móz 17,14;
Hós 13,10;
ApCsel 13,21
6. vers
Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az Úrhoz.
7. vers
Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk.
→
2Móz 15,18;
Zsolt 24,1;
Zsolt 47,3;
Zsolt 74,12;
Zsolt 93,1;
Zsolt 97,1;
Zsolt 99,1;
Ézs 6,5
8. vers
Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta fölhoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más isteneknek szolgáltak.
9. vers
Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük.
10. vers
Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.
11. vers
Ez lesz a királynak a joga – mondta –, aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és ők futnak majd harci kocsija előtt.
12. vers
Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését.
13. vers
Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek.
14. vers
Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajligeteiteket elveszi, és udvari embereinek adja.
15. vers
Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és hivatalnokainak meg udvari embereinek adja.
16. vers
Szolgáitokat és szolgálóleányaitokat, legkiválóbb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük.
17. vers
Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek.
18. vers
Akkor majd segítségért kiáltotok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor nem fog válaszolni nektek az Úr.
19. vers
A nép azonban nem akart Sámuelre hallgatni. Ezt mondták: Nem! Legyen csak király fölöttünk!
20. vers
Olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat!
21. vers
Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak.
22. vers
Az Úr pedig így felelt Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Sámuel ezt mondta az izráelieknek: Menjen mindenki a maga városába!
Könyvek
