4. fejezet
Sóbál fia, Reájá nemzette Jahatot, Jahat nemzette Ahúmajt és Lahadot. Ezek a córiak nemzetségei.
Ezeknek volt Étám az apja: Jizreel, Jismá és Jidbás; nővérük neve Haclelpóní volt.
Penúél Gedór apja, Ézer pedig Húsá apja volt. Ezek Húrnak, Efrátá elsőszülöttjének, Betlehem apjának a fiai.
Ashúrnak, Tekóa atyjának két felesége volt: Helá és Naará.
Naará szülte neki Ahuzzámot, Héfert, Témenít és az ahastáriakat. Ezek voltak Naará fiai.
Helá fiai voltak: Ceret, Jecóhar és Etnán.
Kóc nemzette Ánúbot, Haccóbébát és Aharhélnak, Hárúm fiának a nemzetségeit.
Jabéc tekintélyesebb volt testvéreinél. Anyja nevezte el Jabécnak, mert ezt mondta: Bizony fájdalommal szültem őt!
Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.
Kelúb, Súhá testvére nemzette Mehírt. Ő Estón apja.
Estón nemzette Bét-Ráfát, Pászéahot és Tehinnát, Ír-Náhás atyját. Ezek a rékaiak.
Meónótaj nemzette Ofrát, Szerájá nemzette Jóábot, a gé-harásímbeliek atyját, akik mesteremberek voltak.
Jehallelél fiai voltak: Zíf, Zífá, Tírjá és Aszarél.
Ezrá fiai voltak: Jeter, Mered, Éfer és Jálón. Ennek a felesége lett terhes Mirjámmal, majd Sammajjal és Jisbáhhal, Estemóa atyjával.
Ennek a júdai felesége szülte Jeredet, Gedór atyját, Hébert, Szókó atyját és Jekútíélt, Zánóah atyját. Mindezek Bitjának, a fáraó leányának az utódai, akit még Mered vett feleségül.
Hódijjá feleségének, Naham nővérének a fiai voltak: a geremi Keílá atyja és a maakái Estemóa.
Simon fiai voltak: Amnón, Rinná, Ben-Hánán és Tílón. Jisí fia volt Zóhét és Ben-Zóhét.
Júda fiának, Sélának a fiai voltak: Ér, Léká atyja, Ladá, Márésá atyja és a takácsok házának a nemzetségei Bét-Asbéában,
azután Jókím meg a kózébáiak, Jóás és Száráf, akik Móábból házasodtak, de visszatértek Betlehembe. Régi dolgok ezek!
Ők voltak a fazekasok, Netáím és Gedérá lakói, akik a király mellett, az ő szolgálatában laktak ott.
Ennek a fia Sallúm, ennek a fia Mibszám, ennek a fia Mismá volt.
Mismá utódai: az ő fia volt Hammúél, ennek a fia Zakkúr, ennek a fia Simí.
Simínek tizenhat fia és hat leánya volt, de testvéreinek nem sok fia volt, és egész nemzetségük nem volt olyan népes, mint Júda fiaié.
Ezek Beérsebában, Móládában és Hacar-Súálban laktak,
továbbá Bilhában, Ecemben és Tóládban,
Betúélban, Hormában és Ciklágban,
Bét-Markábótban, Hacar-Szúszímban, Bét-Biríben és Saarajimban. Ezek voltak a városaik Dávid uralkodásának kezdetéig.
Településeik voltak: Étám és Ajin, Rimmón, Tóken és Ásán, ez az öt város
és mindazok a települések, amelyek ezek körül a városok körül voltak Baalig. Ezek voltak a lakóhelyeik, és volt nekik származási jegyzékük is.
Mesóbáb, Jamlék és Jósá, Amacjá fia,
Jóél és Jéhú, Jósibjá fia, aki Szerájá fia, Aszíél unokája volt,
Eljóénaj, Jaakóbá, Jesóhájá, Aszájá, Adíél, Jeszímiél, Benájá
és Zízá, Sifí fia, aki Allón fia, aki Jedájá fia, aki Simrí fia, aki Semajá fia volt:
ezek a név szerint említettek fejedelmek voltak, akiknek a nemzetségei igen megszaporodtak.
Ezért elmentek Gedór felé, a völgy keleti részéig, hogy ott keressenek nyájaiknak legelőt.
Találtak is kövér és jó legelőt. Az a föld pedig tágas, nyugalmas és csendes volt. Azelőtt hámiak laktak ott,
de Ezékiásnak, Júda királyának az idejében eljöttek ezek a név szerint följegyzettek, szétverték azoknak a sátrait, és kiirtották a meúniakat, akiket ott találtak. Így van ez ma is. A helyükre telepedtek, mert ott találtak nyájaiknak legelőt.
És közülük, Simeon fiai közül ötszáz ember elment a Széír-hegységbe, Jisí fiainak, Pelatjának, Nearjának, Refájának és Uzzíélnek a vezetésével.