15. fejezet
Dávid házakat épített magának városában, helyet jelölt ki az Isten ládájának, és sátort vont föléje.
Akkor mondta ezt Dávid: Nem szabad másnak hordoznia az Isten ládáját, csak a lévitáknak, mert őket választotta ki az Úr, hogy állandóan hordozzák és gondozzák az Úr ládáját.
Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára.
Összegyűjtötte Dávid Áron fiait és a lévitákat is:
Kehát fiainak a vezetőjét, Úríélt és százhúsz rokonát,
Merárí fiainak a vezetőjét, Aszáját és kétszázhúsz rokonát,
Gérsón fiainak a vezetőjét, Jóélt és százharminc rokonát,
Elícáfán fiainak a vezetőjét, Semaját és kétszáz rokonát,
Hebrón fiainak a vezetőjét, Elíélt és nyolcvan rokonát,
Uzzíél fiainak a vezetőjét, Ammínádábot és száztizenkét rokonát.
Ezután hívatta Dávid Cádók és Ebjátár papokat, a léviták közül pedig Úríélt, Aszáját, Jóélt, Semaját, Elíélt és Ammínádábot,
és ezt mondta nekik: Ti vagytok a léviták családfői; szenteljétek meg magatokat testvéreitekkel együtt, és vigyétek föl Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját arra a helyre, amelyet kijelöltem számára!
Mivel az előző alkalommal nem voltatok jelen, ránk tört Istenünk, az Úr, mert nem az előírások szerint közeledtünk hozzá.
Megszentelték azért magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék Izráel Istenének, az Úrnak a ládáját.
És a léviták rudakkal a vállukra vették az Isten ládáját, ahogyan Mózes parancsolta az Úr beszéde szerint.
Dávid megparancsolta a léviták vezetőinek, hogy állítsák föl testvéreiket, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre.
A léviták föl is állították Hémánt, Jóél fiát és testvérei közül Ászáfot, Berekjá fiát, továbbá testvéreik, Merárí fiai közül Étánt, Kúsájá fiát.
Velük együtt másodrangú beosztásban testvéreiket: Zekarját, Bént, Jaazíélt, Semírámótot, Jehíélt, Unnít, Elíábot, Benáját, Maaszéját, Mattitját, Elíflét, Miknéját, Óbéd-Edómot és Jeíélt mint őröket.
Az énekesek: Hémán, Ászáf és Étán a cintányérokat szólaltatták meg.
Zekarjá, Azíél, Semírámót, Jehíél, Unní, Elíáb, Maaszéjá és Benájá a magas hangú lantokat,
Mattitjá, Elíflé, Miknéjá, Óbéd-Edóm, Jeíél és Azazjá a mélyebb hangú citerákat kezelték.
Kenanjá volt a léviták vezetője az éneklésben, ő irányította az éneklést, mivel értett hozzá.
Berekjá és Elkáná őrködtek a ládánál,
Sebanjá, Jósáfát, Netanél, Amászaj, Zekarjá, Benájá és Elíézer papok fújták a harsonákat az Isten ládája előtt, Óbéd-Edóm és Jeíél pedig őrködtek a ládánál.
Dávid, Izráel vénei és az ezredparancsnokok elmentek, hogy elhozzák örvendezve az Úr szövetségládáját Óbéd-Edóm házából.
Mivel Isten megsegítette a lévitákat, akik az Úr szövetségládáját vitték, hét bikát és hét kost áldoztak.
Dávid lenvászon palástot terített magára, csakúgy, mint a ládát vivő összes lévita, az énekesek meg Kenanjá, az éneklés vezetője is; Dávid egy gyolcs éfódot is viselt.
Így vitte egész Izráel az Úr szövetségládáját ujjongva, kürtszó, harsonák, cintányérok, lantok és citerák hangja mellett.
De Míkal, Saul leánya éppen akkor tekintett ki az ablakon, amikor az Úr szövetségládája Dávid városába ért, és látta, ahogy Dávid király ugrándozva járja a szent táncot, ezért szívből megvetette őt.