A királyok első könyve
5. fejezet
Salamon fényes udvartartása és hírneve
1. vers
Salamon uralkodott mindazokon az országokon, amelyek az Eufrátesztől a filiszteusok földjéig és az egyiptomi határig terültek el. Ezek adót fizettek, és szolgáltak Salamonnak egész életében.
→
1Móz 15,18;
2Krón 9,26
2. vers
Salamon udvarának ennyi élelemre volt szüksége naponként: harminc kór finomlisztre és hatvan kór kenyérlisztre,
3. vers
tíz hizlalt marhára, húsz legelőn tartott marhára és száz juhra a szarvasokon, gazellákon, őzeken és hizlalt szárnyasokon kívül.
4. vers
Mivel ő uralkodott mindenütt az Eufráteszen innen Tifszahtól Gázáig, minden királyon az Eufráteszen innen, ezért mindenfelől békesség volt körülötte.
5. vers
Júda és Izráel biztonságban lakott, ki-ki a maga szőlője és fügefája alatt Dántól Beérsebáig Salamon egész életében.
→
3Móz 25,18
6. vers
Salamonnak volt négyezer harci kocsihoz való lova az istállókban, és volt tizenkétezer embere a kocsikra.
→
2Krón 9,25
7. vers
A helytartók, ki-ki a maga hónapjában, ellátták Salamon királyt és mindazokat, akik Salamon király asztalához jártak; nem volt hiány semmiben.
8. vers
Árpát és szalmát is szállított mindegyik a lovak és paripák számára arra a helyre, ahová kellett, előírás szerint.
9. vers
Isten igen nagy bölcsességet és értelmet adott Salamonnak. Olyan sok bölcs gondolata volt, mint a tenger partján a homok.
10. vers
Nagyobb volt Salamon bölcsessége az összes Keleten lakó ember bölcsességénél és az egyiptomiak minden bölcsességénél.
11. vers
Bölcsebb volt Salamon minden embernél, még az ezráhi Étánnál, Hémánnál, Kalkólnál és Dardánál, Máhól fiainál is, úgyhogy nagy hírnévre tett szert mindenütt a környező népek körében.
→
Zsolt 89,1;
Zsolt 88,1
13. vers
Beszélt a fákról, a libánoni cédrustól kezdve a falból kinövő izsópig, és beszélt az állatokról, a madarakról, a csúszómászókról és a halakról.
14. vers
Jöttek is az emberek minden nép közül, hogy hallgassák Salamon bölcsességét, sőt a föld királyai közül is mindazok, akik hallottak bölcsességéről.
→
1Kir 10,1
Salamon szövetséget köt Hírámmal
15. vers
Hírám, Tírusz királya elküldte szolgáit Salamonhoz, amikor meghallotta, hogy őt kenték fel királlyá apja után, mert Hírám mindig szerette Dávidot.
→
2Sám 5,11
16. vers
Salamon pedig ezt üzente Hírámnak:
17. vers
Te tudod, hogy apám, Dávid nem építhetett házat Istene, az Úr nevének, mert háborúskodnia kellett mindenfelé, míg az Úr lábai alá nem vetette ellenségeit.
→
2Sám 7
18. vers
De most az Úr, az én Istenem nyugalmat adott nekem mindenfelől, nem fenyeget sem ellenség, sem veszedelem.
19. vers
Én tehát azt gondoltam, hogy házat építek Istenem, az Úr nevének, ahogyan az Úr apámnak, Dávidnak megmondta: A te fiad, akit utánad helyezek a trónra, az épít majd nevemnek házat.
20. vers
Most azért parancsold meg, hogy vágjanak ki cédrusfákat a Libánonon! Az én szolgáim együtt lesznek a te szolgáiddal, és annyi bért adok szolgáidnak, amennyit csak kívánsz. Jól tudod, hogy miköztünk senki sem ért úgy a favágáshoz, mint a szidóniak.
21. vers
Amikor Hírám meghallotta Salamon üzenetét, nagyon megörült, és ezt mondta: Áldott legyen ma az Úr, mert bölcs fiat adott Dávidnak e nagy nép élére!
→
1Kir 10,9
22. vers
És Hírám ezt az üzenetet küldte Salamonnak: Meghallgattam, amit üzentél nekem. Teljesítem mind a cédrusfákra, mind a ciprusfákra vonatkozó minden kívánságodat.
23. vers
Szolgáim leszállítják a Libánonról a tengerre, én pedig tutajokká kapcsoltatom össze azokat, és levitetem a tengeren arra a helyre, amelyet megüzensz nekem. Ott szétszedetem azokat, te pedig vitesd el! Te viszont teljesítsd az én kívánságomat, és adj élelmet házam népének!
24. vers
Adott tehát Hírám Salamonnak cédrus- és ciprusfát, amennyit csak kívánt.
25. vers
Salamon pedig adott Hírámnak háza népe ellátására húszezer kór búzát és húszezer kór sajtolt olajat. Ezt adta Salamon Hírámnak évről évre.
26. vers
Az Úr tehát bölcsességet adott Salamonnak, ahogyan megígérte neki. Békességben élt Hírám Salamonnal, és szövetséget kötöttek egymással.
→
1Kir 3,12
27. vers
Salamon király kényszermunkásokat küldött föl egész Izráelből: harmincezer ember lett a kényszermunkása.
28. vers
Ezeket felváltva küldte a Libánonra, havonként tízezer embert: egy hónapig a Libánonon voltak, két hónapig pedig otthon. A kényszermunkások felügyelője Adónírám volt.
→
1Kir 4,6
29. vers
Salamonnak volt hetvenezer teherhordója és nyolcvanezer kőfejtője is a hegységben.
30. vers
Salamonnak a munkavezetőin kívül, akik a munkát irányították, háromezer-háromszáz felügyelője is volt, akik a munkát végeztették a néppel.
31. vers
A király parancsára nagy és értékes kőtömböket fejtettek, mert faragott kövekből akarták lerakni a templom alapjait;
32. vers
ezeket Salamon és Hírám építőmunkásai meg a gebáliak faragták méretre. Így készítették elő a gerendákat meg a köveket a templom építéséhez.
→
Józs 13,5
Könyvek
