A királyok első könyve
12. fejezet
Az ország kettészakadása
1. vers
Roboám elment Sikembe, mert egész Izráel Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt.
2. vers
Amikor Jeroboám, Nebát fia ezt meghallotta, még Egyiptomban volt, ahová Salamon király elől menekült. Jeroboám ott is maradt volna Egyiptomban,
→
1Kir 11,40
3. vers
de érte küldtek, és hazahívták őt. Jeroboám Izráel egész gyülekezetével együtt eljött, és így beszélt Roboámhoz:
4. vers
Apád súlyos igát rakott ránk, te azért most könnyíts azon a súlyos szolgálaton és nehéz igán, amelyet apád ránk rakott, akkor szolgálunk neked.
5. vers
Ő így felelt nekik: Menjetek el három napra, azután térjetek vissza hozzám. A nép tehát elment.
6. vers
Ekkor Roboám király tanácskozott a vénekkel, akik apja, Salamon szolgálatában álltak, amíg élt, és ezt kérdezte: Mit tanácsoltok, milyen választ adjak ennek a népnek?
7. vers
Azok így szóltak hozzá: Ha te most kedvében jársz ennek a népnek, és engedsz nekik, és ha válaszodban jóságos szavakkal beszélsz velük, akkor örökre a szolgáid lesznek.
8. vers
De ő nem fogadta meg a tanácsot, amelyet a vének adtak neki, hanem tanácskozott az ifjakkal is, akik vele együtt nőttek fel, és az ő idejében álltak szolgálatba.
9. vers
Ezt kérdezte tőlük: Mit tanácsoltok, milyen választ adjunk ennek a népnek, amely így szólt hozzám: Tedd könnyebbé az igát, amelyet apád rakott ránk!
10. vers
Az ifjak, akik vele együtt nőttek fel, így szóltak hozzá: Ezt mondd ennek a népnek, amely így szólt hozzád: Apád megnehezítette igánkat, te azért könnyítsd meg azt rajtunk! Így beszélj velük: Nekem a kisujjam is vastagabb apám derekánál!
11. vers
Ha tehát apám nehéz igával terhelt meg benneteket, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani!
12. vers
Harmadnapra elment Jeroboám az egész néppel együtt Roboámhoz, ahogyan a király elrendelte: Térjetek vissza hozzám harmadnapra!
13. vers
Ám a király keményen válaszolt a népnek. Nem fogadta meg a tanácsot, amit a vének adtak neki,
14. vers
hanem az ifjak tanácsa szerint így szólt hozzájuk: Apám nehéz igát rakott rátok, én még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral tanított fegyelemre benneteket, én pedig szeges korbáccsal foglak megtanítani.
15. vers
Nem hallgatott a király a népre, mert az Úr rendelte így, hogy beteljesítse azt az igét, amelyet a sílói Ahijjá által mondott az Úr Jeroboámnak, Nebát fiának.
→
1Kir 11,29
16. vers
Amikor látta egész Izráel, hogy a király nem hallgat rájuk, így válaszoltak a királynak: Mi közünk nekünk Dávidhoz? Nincs közösségünk Isai fiával! Térj sátraidba, Izráel, törődj, Dávid, a magad házával!
Izráel tehát hazament,
→
2Sám 20,1
17. vers
Roboám pedig Izráel fiai közül csak azoknak maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.
18. vers
Roboám király ugyan kiküldte Adórámot, a kényszermunkák felügyelőjét, de megkövezte őt egész Izráel, és meghalt. Ekkor Roboám király gyorsan harci kocsijára szállt, és Jeruzsálembe menekült.
→
1Kir 4,6
19. vers
Izráel tehát elpártolt Dávid házától. Így van ez még ma is.
Az elszakadt törzsek Jeroboámot teszik királlyá
20. vers
Amikor meghallotta egész Izráel, hogy visszatért Jeroboám, érte küldtek, a közösség elé hívták, és egész Izráel királyává tették. Nem maradt Dávid háza mögött más, csak Júda törzse.
21. vers
Miután Roboám visszaért Jeruzsálembe, összegyűjtötte Júda egész házát és Benjámin törzsét, száznyolcvanezer válogatott harcost, hogy megtámadják Izráel házát, és visszaszerezzék az országot Roboámnak, Salamon fiának.
22. vers
De így szólt Isten igéje Semajához, az Isten emberéhez:
23. vers
Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és Júda meg Benjámin egész házának, a megmaradt népnek:
24. vers
Így szól az Úr: Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitekkel, Izráel fiaival! Térjen haza mindenki, mert én akartam ezt így! Ők hallgattak is az Úr szavára, és hazatértek az Úr szava szerint.
→
1Kir 11,11
Jeroboám két aranyborjút készíttet
25. vers
Jeroboám kiépítette az Efraim hegyvidékén levő Sikemet, és ott lakott. Majd elköltözött onnan, és kiépítette Penúélt.
→
Józs 24,1;
Bír 8,17
26. vers
Eközben Jeroboám így gondolkozott: Még mindig visszakerülhet Dávid házához a királyság!
27. vers
Ha feljár ez a nép, hogy Jeruzsálemben, az Úr házában mutassa be áldozatait, akkor ennek a népnek a szíve urukhoz, Roboámhoz, Júda királyához hajlik, engem pedig megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.
28. vers
Ezért elhatározta a király, hogy készíttet két aranyborjút. Majd ezt mondta: Eleget jártatok már Jeruzsálembe! Itt vannak isteneid, ó, Izráel, akik fölhoztak téged Egyiptomból!
→
2Móz 32,4
30. vers
És vétekbe vitték ezek a népet, mivel ezekhez járt: Bételben az egyikhez, Dánban pedig a másikhoz.
→
1Kir 14,16
31. vers
Azután templomokat is készíttetett az áldozóhalmokon, és papokat rendelt a nép köréből, akik nem Lévi fiai közül valók voltak.
→
4Móz 8,14;
5Móz 18,1
32. vers
Elrendelt Jeroboám egy ünnepet is a nyolcadik hónap tizenötödik napján, a Júdában tartott ünnepnek megfelelően, és áldozott az oltáron. Ugyanígy járt el Bételben is; áldozatot mutatott be a borjúknak, amelyeket ő készíttetett. Bételben is papokat rendelt az áldozóhalmokra, amelyeket létesített.
→
3Móz 23,34
33. vers
A Bételben csináltatott oltáron is áldozott a nyolcadik hónap tizenötödik napján; abban a hónapban, amelyben önkényesen rendelt el egy ünnepet Izráel fiai számára. Áldozott az oltáron és tömjénezett.
Könyvek
