A Máté írása szerint való szent evangyéliom

4. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.


2. vers

És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.


3. vers

És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.


4. vers

Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.


5. vers

Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.


6. vers

És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.


7. vers

Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.


8. vers

Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,


9. vers

És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.


10. vers

Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.


11. vers

Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.


12. vers

Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába;


13. vers

És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain;


14. vers

Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván:


15. vers

(Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája,


16. vers

A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.


17. vers

Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.


18. vers

Mikor pedig a galileai tenger mellett jár vala Jézus, láta két testvért, Simont, a kit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, a mint a tengerbe hálót vetnek vala; mert halászok valának.


19. vers

És monda nékik: Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok.


20. vers

Azok pedig azonnal otthagyván a hálókat, követék őt.


21. vers

És onnan tovább menve, láta más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, a mint a hajóban atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik vala; és hívá őket.


22. vers

Azok pedig azonnal otthagyván a hajót és atyjukat, követék őt.


23. vers

És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.


24. vers

És elterjede az ő híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlődőket, ördöngösöket, holdkórosokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala őket.


25. vers

És nagy sokaság követé őt Galileából és a Tízvárosból és Jeruzsálemből és Júdeából és a Jordánon túlról.

Fejezetek:


Könyvek