A Máté írása szerint való szent evangyéliom
17. fejezet
1. vers
És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre.
2. vers
És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség.
3. vers
És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.
4. vers
Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
5. vers
Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.
6. vers
És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.
7. vers
Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!
8. vers
Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.
9. vers
És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból.
10. vers
És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?
11. vers
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;
12. vers
De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük.
13. vers
Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
14. vers
És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte,
15. vers
És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.
16. vers
És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.
17. vers
Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem.
18. vers
És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.
19. vers
Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni?
20. vers
Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.
21. vers
Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.
22. vers
Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe adatik;
23. vers
És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.
24. vers
Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát?
25. vers
Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?
26. vers
Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.
27. vers
De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.
Könyvek
