Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele

4. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4


1. vers

Annakokáért szerelmes atyámfiai, a kik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, ekképen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!


2. vers

Evódiát intem, Sintikhét is intem, hogy egyenlő indulattal legyenek az Úrban.


3. vers

Igen, kérlek téged is, igaz szolgatársam, légy segítségül ezeknek, mint a kik az evangyéliom dolgában együtt viaskodtak velem, Kelemennel is, és ama többi munkatársaimmal, kiknek neveik fölírvák az életnek könyvében.


4. vers

Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!


5. vers

A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!


6. vers

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.


7. vers

Én az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.


8. vers

Továbbá, Atyámfiai, a mik csak igazak, a mik csak tisztességesek, a mik csak igazságosak, a mik csak tiszták, a mik csak kedvesek, a mik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.


9. vers

A miket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is, láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek lesz.


10. vers

Felette igen örültem pedig az Úrban, hogy immár valahára megújultatok az én felőlem való gondviseléstekben; mely dologban gondoskodtatok is, de nem volt alkalmatok.


11. vers

Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek.


12. vers

Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.


13. vers

Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.


14. vers

Mindazáltal jól tettétek, hogy nyomorúságomban részesekké lettetek.


15. vers

Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül:


16. vers

Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre.


17. vers

Nem mintha kívánnám az ajándékot: hanem kívánom azt a gyümöcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra.


18. vers

Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, a mit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek.


19. vers

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.


20. vers

Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké. Ámen.


21. vers

Köszöntsetek minden szentet a Krisztus Jézusban. Köszöntenek titeket az atyafiak, a kik velem vannak.


22. vers

Köszöntenek titeket minden szentek, mindeneknek felette pedig a császár udvarából valók.


23. vers

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

Fejezetek:


Könyvek