Pál apostolnak Timótheushoz írt második levele

2. fejezet


Fejezetek:

1 2 3 4


1. vers

Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben;


2. vers

És a miket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek.


3. vers

Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.


4. vers

Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta.


5. vers

Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.


6. vers

A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.


7. vers

Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.


8. vers

Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangyéliomom szerint:


9. vers

A melyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig; de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve.


10. vers

Annakokáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való idvességet örök dicsőséggel egyben.


11. vers

Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.


12. vers

Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;


13. vers

Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.


14. vers

Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására.


15. vers

Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.


16. vers

A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek.


17. vers

És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus.


18. vers

A kik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét.


19. vers

Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.


20. vers

Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók.


21. vers

Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdájának, minden jó cselekedetre alkalmas.


22. vers

Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből.


23. vers

A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek.


24. vers

Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes.


25. vers

A ki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére,


26. vers

És felocsudnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.

Fejezetek:


Könyvek