Az ſʒent Pāl apoſtolnak leuele / mellʼet az sidoknak irt

capítulo 4


Capítulos:


verso 1

FIllʼuͤnk annakokāirt hoǵ valaha ne lāttaſſik valaki tuͤ koͤzzoͤletek kiſēn̄ iārt lenni / mikoron̄ az be menis nek ighiretit el hatta lēnd.


verso 2

Mert muͤnekuͤnk azonkippen̄ uͤzentetett ez ighiret mint uͤnekik / de nem haſʒnāla azoknak az hallomās ſʒerint valo beſʒid / miuel hoǵ ez nem volna huͤtuel egǵbe foglaltatuān̄ azoknāl / kik hallottāk vala.


verso 3

Mert be meǵuͤnk az ńugodalomba muͤ / kik huͤtre for dulānk / mint meg mondā. Mikippen̄ meg eſkuͤm az en haragomban / ha be fognak menni az en ńugodalmamba / iol lehet az munkāk el vadnak vîghezue /


verso 4

az vtān̄ / hoǵ ez vilāgnak fundamento ma vetue luͤn. Mert ezt monda egg nimellʼ helʼen̄ az hetedik naprul Ęs meg ńugouęk az iſten heted napon̄ / minden uͤ munkaitul.


verso 5

Ęs ezirt eſmęglen̄ ezt monǵa. Ha be fognak menni az en ńugodal mamba.


verso 6

Annakokāirt minek vtānna koͤuetkezendoͤ ez / hog valakik be menńenek az ńugodalomba / hoǵ be nem menînek azok az uͤ huͤtoͤtlenſighekirt / kiknek eloͤſſʒoͤr az uͤzenet luͤtt vala.


verso 7

Eſmęglen̄ egǵ nimellʼ napot vighez / az māt / Dauidnāl / enńe uͤdoͤnek vtānna / mikippen̄ meg mondatęk / ezt monduān̄. Ma ha az uͤ ſʒauāt hallānǵātok / meg ne keminijczitek az tuͤ ſʒuͤeiteket.


verso 8

Mert ha az Ieſus ńugodalmat adott volna uͤnekik / ſemmikippen̄ annak vtānna mās naprul nem ſʒolt volna.


verso 9

Annakokāirt az iſten nipinek marad az heted napon̄ valo ńugodalom.


verso 10

Mert az ki be ment annak ńugodalmāba / az ęs meg ńugutt az uͤ munkālodāſitul / mikippen̄ az iſten ęs az oͤueituͤl.


verso 11

Annakokāirt uͤgekezzuͤnk be menni ez illʼen ńugodalomba / hoǵ valaki vgan ezen huͤtoͤtlenſignek pildāia ſʒerint el ne veſſʒen. Mert az iſtennek beſʒide iloͤ / ęs ollʼ mellʼ minden kēt ēluͤ toͤrnēl eroͤſſebben̄ hat āltal / ęs mellʼ be îr mind az halhatatlan lilekiglen̄ / ęs egetembe az iloͤ lilekiglen̄ / ezeket kēt felę vāguān̄ / ęs mellʼ be îr mind az ta goknak egǵbe foglalāſira / ęs mind az veloͤkre / mellʼ touābbā emberi gondolatoknak / ęs ſʒuͤnek uͤgekezetinek koͤzoͤtte vālaſʒtāſt tiſʒen /


verso 13

ęs ſemmi teremtett āllat ninczen / mellʼ ńiluān̄ valo ne legen uͤ eloͤtte. De mindenek mezijtelenuͤl vadnak / ęs az uͤ ſʒemei eloͤtt fel fordijtat tanak / kiuel muͤnekuͤnk ſʒām vetiſuͤnk vaǵon.


verso 14

Annakokāirt mikoron̄ naǵ egǵ hāzi feiedelmuͤnk vaǵon / ki az men ńeken̄ āltal mene / az Ieſuſt az iſtennek fiāt / tarczuk meg eroͤſſen̄ / az mire vallāſt tuͤttuͤnk.


verso 15

Mert az muͤ egǵ hāzi feiedelmuͤnk nem ollʼ / ki az muͤ ǵarloſāghinkat veluͤnk nem ērzenę / hanem ki mindeneſtuͤl fogua meg kiſirtetett haſonlatoſſāg ſʒerint buͤn nēlkuͤl.


verso 16

Annako káért bizodalomual iārullʼunk az iſteni kedwnek ſʒekinek eleibe hoǵ irgalmaſſāgot ńeriuͤnk / ęs alkolmas ſeghijtſigre valo keduet lellʼuͤnk.

Capítulos:


Libros