Pál apostolnak Timótheushoz írt második levele
capítulo 4
verso 1
Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
verso 2
Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
verso 3
Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
verso 4
És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
verso 5
De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
verso 6
Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
verso 7
Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
verso 8
Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
verso 9
Igyekezzél hozzám jőni hamar.
verso 10
Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába: Kresczens Galátziába, Titus Dalmátziába.
verso 11
Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra.
verso 12
Tikhikust pedig Efézusba küldöttem.
verso 13
A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképen a hártyákat.
verso 14
Az érczmíves Sándor sok bajt szerzett nékem: fizessen meg az Úr néki cselekedetei szerint.
verso 15
Tőle te is őrizkedjél, mert szerfelett ellenállott a mi beszédinknek.
verso 16
Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik.
verso 17
De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.
verso 18
És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; a kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.
verso 19
Köszöntsed Priszkát és Akvilát, és az Onesifórus háznépét.
verso 20
Erástus Korinthusban maradt; Trófimust pedig Milétumban hagytam betegen.
verso 21
Igyekezzél tél előtt eljőni. Köszönt téged Eubulus és Pudens és Linus és Klaudia, és mind az atyafiak.
verso 22
Az Úr Jézus Krisztus a te lelkeddel. Kegyelem veletek! Ámen.
Libros
