Pál levele Filemonhoz

verso 1

Pál, a Krisztus Jézus foglya és Timóteus testvér írják e levelet a szeretett Filemonnak, munkatársunknak,

verso 2

továbbá Appia nőtestvérnek, Arhipposznak a harcostársunknak és a házadnál lévő eklézsiának.

verso 3

Kegyelem legyen részetek és békesség Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól.

verso 4

Mindenkor hálával említlek meg Istenemnek imádságaimban,

verso 5

mikor szeretetedről és arról a hűségről hallok, melyet az Úrhoz, Jézushoz és az összes szentek iránt ápolsz magadban,

verso 6

hogy a hiteddel való közösség hatékony legyen minden olyan jónak felismerésére, ami bennünk a Krisztus iránt ébred.

verso 7

Mert sok örömet és bátorítást leltem a te szeretetedben, mert a szentek lelkére megnyugatólag hat a te jelenléted, testvérem.

verso 8

Ezért, bár a Krisztusban sok bátorságot nyertem arra, hogy elrendeljem neked azt, ami illik hozzád,

verso 9

de a szeretetért inkább kérlellek én, minthogy olyan ember vagyok, amilyen vagyok: vén és most még hozzá a Krisztus Jézus foglya is.

verso 10

Én kérlellek hát gyermekemért, akit fogságomban nemzettem, Onézimoszért,

verso 11

akinek valamikor nem tudtad hasznát venni, de aki most neked is, nekem is hasznos.

verso 12

Most visszaküldöm hozzád őt, az én lelkemnek belsejét.

verso 13

Magamnál akartam őt tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az örömüzenetért viselt bilincseimben.

verso 14

Mégis a te szándékod megismerése nélkül semmit sem akartam tenni, hogy ne úgy tedd a jót, mintha kényszerülve volnál rá, hanem önként.

verso 15

Hiszen alighanem azért váltál el tőle egy kis időre, hogy örökre megmaradónak nyerd őt vissza,

verso 16

többé nem rabszolgának, hanem rabszolgánál többnek, szeretett testvérnek, főképpen nekem, de mennyivel inkább neked a húsban is, az Úrban is.

verso 17

Ha már most a közösségben társadnak tartasz engem, úgy vedd őt pártfogásodba, mintha én volnék a helyében.

verso 18

Ha valamit ártott volna vagy tartoznék neked, nekem rójad fel.

verso 19

Én, Pál, írom a saját kezemmel: Én megfizetem, hogy azt ne mondjam neked: Te rajtad kívül még magaddal is tartozol nekem.

verso 20

Bizony testvérem, én az Úrban hasznot akarok belőled húzni. A Krisztusban csillapítsd le az én bensőmet.

verso 21

Úgy írtam neked, hogy bíztam engedelmességedben, sőt, hogy többet teszel annál, mint amit mondok.

verso 22

Egyúttal azonban készíts nekem is szállást, mert remélem, hogy imádságaitokon át a kegyelem nektek fog engem ajándékozni.

verso 23

Köszöntenek téged a Krisztus Jézusban

verso 24

fogolytársam Epafrász, Márk, Arisztarhosz, Démnász, Lukács, az én munkatársaim.

verso 25

Az Úrnak, a Krisztus Jézusnak kegyelme legyen a ti szellemetekkel!

Capítulos:

1