A prédikátor Salamon könyve
7. fejezet
1. vers
Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
2. vers
Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
3. vers
Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
4. vers
A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.
5. vers
Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
6. vers
Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
7. vers
Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs embert is, és az elmét elveszti az ajándék.
8. vers
Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.
9. vers
Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik.
10. vers
Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcseségből származik az ilyen kérdés.
11. vers
Jó a bölcseség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, a kik a napot látják.
12. vers
Mert a bölcseségnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudomány hasznosb, mivelhogy a bölcseség életet ád az ő urainak.
13. vers
Tekintsd meg az Istennek cselekedetit; mert kicsoda teheti egyenessé, a mit ő görbévé tett?
14. vers
A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, épen úgy, mint azt, Isten szerzette, a végre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, a mi reá következik.
15. vers
Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, a ki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, a ki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában.
16. vers
Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért kerestél magadnak veszedelmet?
17. vers
Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?
18. vers
Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert a ki az Istent féli, mind ezektől megszabadul!
19. vers
A bölcseség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, a kik a városban vannak.
20. vers
Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.
21. vers
Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.
22. vers
Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.
23. vers
Mind ezeket megpróbáltam az én bölcseségem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, én tőlem a bölcseség távol vala.
24. vers
Felette igen messze van, a mi van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?
25. vers
Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcseségnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.
26. vers
És találtam egy dolgot, mely keservesb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, a kinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. A ki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.
27. vers
Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,
28. vers
A mit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.
29. vers
Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.
Könyvek
