Jónás próféta könyve
2. fejezet
1. vers
Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2. vers
És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából.
3. vers
És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat.
4. vers
Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5. vers
És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6. vers
Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre.
7. vers
A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8. vers
Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9. vers
A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10. vers
De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
11. vers
És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.
Könyvek
