Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele

3. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Ekezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?


2. vers

A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;


3. vers

A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.


4. vers

Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.


5. vers

Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:


6. vers

A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.


7. vers

Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:


8. vers

Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?


9. vers

Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?


10. vers

Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.


11. vers

Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.


12. vers

Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;


13. vers

És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.


14. vers

De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;


15. vers

Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.


16. vers

Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.


17. vers

Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.


18. vers

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.

Fejezetek:


Könyvek