Mózes első könyve

15. fejezet


Fejezetek:


Ábrahám ígéretet kap, hogy örököse lesz


1. vers

Ezen dolgok után volt az Örökkévaló igéje Ávromhoz látomásban, mondván: Ne félj Ávrom, én pajzsod vagyok neked, a te jutalmad igen sok.


2. vers

És mondta Ávrom: Uram, Isten! mit adsz én nekem? hisz én járok magtalanul és házam birtokosa a damaszkusi Eliezer.


3. vers

És mondta Ávrom: Íme, nekem nem adtál magzatot és íme, az én házam szolgaszülöttje örököl utánam.


4. vers

És íme az Örökkévaló igéje hozzá, mondván: Nem örököl ez te utánad, hanem az, aki származni fog ágyékodból, az örököl majd utánad.


5. vers

És kivezette őt a szabadba és mondta: Tekints csak fel az égre és számláld meg a csillagokat, ha meg bírod azokat számlálni. És mondta neki: Így lesz a te magzatod!


6. vers

És ő hitt az Örökkévalóban és (Isten) betudta azt neki igazságul.


7. vers

És mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak téged Ur-Kászdimból, hogy neked adjam ezt az országot, hogy bírjad azt.


8. vers

És ő mondta: Uram, Isten! mi által tudom meg, hogy én fogom azt bírni?


9. vers

És mondta neki: Vegyél nekem egy három éves üszőt, egy hároméves kecskét és egy három éves kost, egy gerlicét és egy galambfiát.


10. vers

És ő vette Neki mindezt és szétvágta azokat középen és tette mindegyiknek a részét a másikkal szembe; a madarat azonban nem vágta ketté.


11. vers

És leszállottak a ragadozó madarak a hullákra, de Ávrom elkergette azokat.


12. vers

És midőn a nap lemenőben volt, mély álom borult Ávromra és íme, félelem, nagy sötétség borul rá.


13. vers

És mondta (Isten) Ávromnak: Tudd meg, hogy idegen lesz a te magzatod egy országban, mely nem az övék és szolgálatra szorítják őket és sanyargatják őket négyszáz évig.


14. vers

De ama nép fölött is, melyet szolgálni fognak, ítéletet tartok én és azután ki fognak vonulni nagy vagyonnal.


15. vers

Te pedig elmégy atyáidhoz békében, el fogsz temettetni jó vénségben.


16. vers

És a negyedik nemzedék tér majd vissza ide, mert nem telik be az Emóri vétke addig.


17. vers

És volt, midőn a nap lement és sötétség lett, íme, egy kemence: füst és tűzláng, mely átvonult ama darabok között.


18. vers

Azon a napon kötött az Örökkévaló szövetséget Ávrommal, mondván: A te magzatodnak adom ezt a földet, az egyiptomi folyamtól a nagy folyamig, a Perosz folyamig:


19. vers

A Kénit, a Kenizzit és a Kádmónit,


20. vers

a Chittit, a Perizzit és a Refóimot,


21. vers

az Emórit, a Kánaánit, a Girgósit és a Jevúszit.

Fejezetek:


Könyvek