Mózes első könyve
14. fejezet
A királyok háborúja
1. vers
És történt Ámrofelnek, Sineor királyának, Árjóchnak, Elloszor királyának, Kedorloómernek, Élom királyának és Szideolnak, Gójim királyának napjaiban,
2. vers
háborút viseltek Bera, Szodoma királya, Birsó, Goromorrha királya, Síneov, Ádmo királya, Seméver, Cevójim királya és Bela – az Cóar – királya ellen.
3. vers
Mindezek egyesültek Sziddim völgyében, az a Sóstenger.
4. vers
Tizenkét évig szolgálták Kedorloómert, de a tizenharmadik évben föllázadtak.
5. vers
A tizennegyedik évben pedig eljött Kedorloómer, meg a királyok, akik vele voltak és megverték Refóimot Ásterósz-Kárnájimban és a Zuzimot Homban, és az Émimet Sóvé-Kirjoszojimban,
6. vers
és a Chórit az ő hegységükön, Széiren, Él-Póronig, mely a puszta mellett van.
7. vers
És visszatérvén elérkeztek Én-Mispothoz, az Kodés és leverték az Amáléki egész földjét és az Emórit is, aki Chácecón-Tomorban lakott.
8. vers
Ekkor kivonult Szodoma királya, Gomorrha királya; Ádmo királya, Cevójim királya és Béla – az Cóár – királya és sorakoztak ellenük csatára a Sziddim völgyében;
9. vers
Kedorloómer, Élom királya, Szideol, Gójim királya, Ámrófel, Sineor királya és Árjóch, Eloszor királya ellen: négy király öt ellen.
10. vers
A Sziddim völgye pedig csupa gyantagödör volt; és menekülte Szodoma meg Gomorrha királyai és beleestek oda, a megmaradottak pedig a hegységbe menekültek.
11. vers
Elvitték minden vagyonát Szodomának és Gomorrhának, minden eleségüket és elmentek.
12. vers
Elvitték Lótot – Ávrom testvérfiát – és vagyonát és elmentek; ő ugyanis Szodomában lakott.
Ábrahám megmenti Lótot
13. vers
És jött egy menekülő és tudtára adta Ávromnak, az ivrinek; ő pedig lakott Mámré tölgyeinél, az emóriénél, aki Eskól és Ónér fivére volt, és ők Ávrom szövetségesei voltak.
14. vers
Midőn meghallotta Ávrom, hogy fogságba esett az ő atyafia, fölfegyverezte begyakorlott szolgáit, háza szülötteit, háromszáztizennyolcat és üldözte őket Donig.
15. vers
És megoszolván rájuk támadt éjszaka, ő és az ő szolgái, megverte őket és üldözte őket Chóvóig, mely Damaszkusztól balra van.
16. vers
És visszavitte mind a vagyont; és Lótot, az ő atyafiát is, meg annak vagyonát visszavitte, meg az asszonyokat és a népet is.
17. vers
És kijött ő elébe Szodoma királya, miután ő visszatért megvervén Kedorloómert és a királyokat, akik vele voltak, Sové völgyében, az a király völgye.
Ábrahám és Malkicedek
18. vers
És Málki-Cedek, Solém királya kenyeret és bort vitt ki; ő ugyanis papja volt a fölséges Istennek.
19. vers
És megáldotta őt és mondta: Áldott legyen Ávrom a fölséges Istentől, aki teremtője égnek és földnek.
20. vers
És áldott legyen a fölséges Isten, ki átszolgáltatta elleneidet kezedbe! És adott neki (Ávrom) tizedet mindenből.
21. vers
És mondta Szodoma királya Ávromnak: Add nekem: személyeket, a vagyont pedig vedd magadnak.
22. vers
És mondta Ávrom Szodoma királyának: Fölemeltem kezemet az Örökkévalóhoz, a fölséges Istenhez, aki teremtője égnek és földnek,
23. vers
hogy egy szál fonáltól a sarukötőig, hogy semmit el nem veszek mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én tettem gazdaggá Ávromot.
24. vers
Nekem semmit! Csak amit megettek a legények és ama férfiak részét, akik velem mentek: Ónér, Eskól és Mámré, ők vegyék el az ő részüket.
Könyvek
