Mózes első könyve
49. fejezet
Jákób áldása
1. vers
És szólította Jákob az ő fiait és mondta: Gyűljetek egybe, hadd adom tudtotokra, mi ér benneteket a késő jövőben.
2. vers
Gyülekezzetek és halljátok Jákob fiai, hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.
Reubén
3. vers
Rúbén, elsőszülöttem vagy te, erőm és tehetségem zsengéje, első méltóságra, első hatalomra!
4. vers
De túláradtál, mint a víz, ne légy első, mert fölszálltál atyád fekvőhelyére, akkor szentségtörő voltál bizony ágyamra szállt föl.
Simeón és Lévi
5. vers
Simon és Lévi testvérek, erőszakosság eszközei az ő fegyvereik.
6. vers
Tanácsukba ne jusson lelkem, gyülekezetükkel ne egyesüljön becsületem; mert haragjukban embert öltek és önkényükben ökröt bénítottak.
7. vers
Átkozott az ő haragjuk, mert hatalmas és fölgerjedésük, mert kegyetlen! Elosztom őket Jákobban és elszórom őket Izraelben.
Júda
8. vers
Júda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai.
9. vers
Fiatal oroszlán Júda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt!
10. vers
Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata.
11. vers
Odaköti a szőlőtőhöz csikaját, a venyigéhez szamarának vemhét; borban mossa öltözetét és szőlővérben ruháját.
12. vers
Piros szemű a bortól, fehér fogú a tejtől.
Zebúlon
13. vers
Zebúlun tengerek partján lakik, ő a hajók vénénél és oldala Cidónnál.
Jiszákár
14. vers
Isszáchár csontos szamár, hever a cserények; között;
15. vers
látta a nyugalmat, hogy jó és a földet, hogy kellemes, vállát hajtotta a teherhordásra és lett adófizető szolgává.
Dán
16. vers
Dán ítél majd népe fölött, mint bármelyike Izrael törzseinek.
17. vers
Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen, megmarja a ló sarkát, hogy hátrabukik lovasa.
18. vers
Segítségedet remélem; Örökkévaló.
Gád
19. vers
Gád csapat csődül ellene, de ő sarkába csap.
Ásér
20. vers
Asérnek kövér a kenyere és ő ad királyi csemegéket.
Naftáli
21. vers
Náftáli szabadjára eresztett szarvasünő; ő ad szép szózatokat.
József
22. vers
Termő sarjadék József, termő sarjadék a forrás mellett; sarjai felkúsztak a falra.
23. vers
Azért keserítették, lövöldözték és gyűlölték a nyilasok,
24. vers
de megmaradt mereven az íjja, megizmosodtak kezeinek karjai, Jákob hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, szirtjétől;
25. vers
atyád Istenétől, aki megsegít téged, a Mindenhatótól, aki megáld téged, az egek áldásával felülről, a mélység áldásával, mely alant honol, az emlők és az anyaméh áldásával.
26. vers
Atyád áldásai meghaladták az én szüleim áldásait, egész az örök halmok határáig, szálljanak József fejére, feje tetejére testvérei koszorúzottjának.
Benjámin
27. vers
Benjámin farkas, mely széjjelszaggat; reggel fölemészti a ragadmányt és este oszt zsákmányt.
28. vers
Mindezek Izrael törzsei, tizenkettő és ez az, amit szólt hozzájuk atyjuk, midőn megáldotta őket; mindegyiket a maga áldása szerint áldotta meg.
29. vers
És megparancsolta nekik és mondta nekik: Én eltakaríttatom népemhez, temessetek el engem atyáim mellé a barlangba, mely Efrónnak, a chittinek mezejében van;
30. vers
a barlangba, – mely Máchpéla mezejében, mely Mámré előtt van Kánaán országában – a melyet megvett Ábrahám mezőstül Efróntól, a chittitől sírnak való birtokul.
31. vers
Ott temették el Ábrahámot és Sárát, az ő feleségét, ott temették el Izsákot és Rebekát, az ő feleségét és oda temettem el Léát.
32. vers
Megvett birtok a mező és a barlang, mely benne van, Chész fiaitól.
33. vers
Midőn végzett Jákob azzal, hogy parancsot adjon fiainak, fölszedte lábait az ágyra; kimúlt és eltakaríttatott népéhez.
Könyvek
