Mózes első könyve

13. fejezet

Fejezetek:

… 11 12 13 14 15 … ⇤ ← 13 → ⇥

Ábrahám és Lót

1. vers

És fölment Ávrom Egyiptomból, ő, az ő felesége és mindene, amije volt, meg Lót is ővele, dél felé.

2. vers

Ávrom pedig igen gazdag volt marhában, ezüstben és aranyban.

3. vers

És ment állomásai szerint délről Bész-Élig, azon helyig, ahol a sátra volt eleinte, Bész-Él és Áj között,

4. vers

az oltár helyére, melyet készített ott elsőízben; és hívta ott Ávrom az Örökkévaló nevét.

5. vers

De Lótnak is, ki Ávrommal ment, voltak juhai, marhái és sátrai.

6. vers

És nem bírta meg őket a föld, hogy együtt, lakjanak, mert szerzeményük sok volt, és nem bírtak együtt lakni.

7. vers

És civakodás volt Ávrom nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között; a Kánaáni és a Perizzi akkor az országban volt.

8. vers

És mondta Ávrom Lótnak: Ne legyen, kérlek, civakodás közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között; hisz atyafiak vagyunk mi.

9. vers

Nemde az egész ország előtted van? Válj el, kérlek, tőlem! Ha te balra mész, én jobbra megyek, ha pedig te jobbra mész, én balra megyek.

10. vers

És fölvetette Lót szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész megáztatott, – mielőtt elpusztította az Örökkévaló Szodomát és Gomorrhát – olyan, mint az Örökkévaló kertje, mint Egyiptom országa Cóár felé.

11. vers

És választotta Lót magának a Jordán egész környékét és elvonult Lót keletről; így elváltak egymástól.

12. vers

Ávrom lakott Kánaán országában, Lót pedig lakott a környék városaiban és sátorozott Szodomáig.

13. vers

Szodoma emberei pedig gonoszak és bűnösök voltak az Örökkévaló előtt, igen nagyon.

14. vers

Az Örökkévaló pedig mondta Ávromnak, miután Lót elvált tőle: Vesd fel csak szemeidet és tekints arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra;

15. vers

mert az egész országot, amelyet látsz, neked adom és a te magzatodnak örökre.

16. vers

És teszem a te magzatodat annyivá, mint a föld pora hogy megbírja valaki számlálni a föld porát, úgy lesz a te magzatod is megszámlálható.

17. vers

Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt.

18. vers

És Ávrom sátorozott és elérkezett és letelepedett Mámré tölgyeinél, melyek Hebrónban vannak; és épített ott oltárt az Örökkévalónak.