Bírák
5. fejezet
1. vers
És énekelt Debóra és Bárák Abinoám fia azon a napon, mondván:
2. vers
Mivel fölszabadító hősök emelkedtek föl Izráelben, mivel önként ajánlotta föl magát a nép, áldjátok az Örökkévalót!
3. vers
Halljátok meg, ó királyok, figyeljetek ide fejedelmek, én az Örökkévalónak, az Örökkévalónak énekelek én, dalt zengek az Örökkévalónak, Izráel Istenének.
4. vers
Ó, Örökkévaló, midőn elindultál Széir felől, midőn vonultál Edom mezejéről, a föld rengett, az ég is cseppeket hullatot, a felhők is vizet ontottak.
5. vers
A hegyek szétolvadtak az Örökkévaló előtt, még a Szinaj is, az Örökkévaló, Izráel Istene előtt.
6. vers
Sámgárnak, Anath fiának idejében, Jáel napjaiban megszüntek a karavánutak és akik ösvényeken mentek, kusza utakon voltak kénytelenek járni.
7. vers
Megszüntek a nyilt falvak Izráelben, teljesen megszüntek, amíg fel nem keltem én, Debóra, amíg fel nem keltem, mint anya Izráelben.
8. vers
Új embereket választott Isten, akkor harc volt a kapuknál, pedig negyvenezer között Izráelben alig volt látható pajzs és dárda.
9. vers
Szívem, Izráel, a törvénytevőidé, akik önként ajánlkoztak a népből, ezért áldjátok az Örökkévalót!
10. vers
Akik fehér nőstény szamarakon nyargalnak, akik szőnyegeken ülve törvényt látnak és akik az úton járnak, mind emeljetek szót!
11. vers
Az íjászok hangjaitól távol, az itatóvályuk között hirdessétek Istennek győzelmét, az Ő győzedelmét a földmíves falvakért. Akkor leszállott a várkapukba az Örökkévaló népe…
12. vers
Ébredj, ébredj Debóra, ébredj, ébredj, mondj éneket, kelj fel Bárák és ejts foglyokat magadnak, Ábinoám fia.
13. vers
Akkor aratott diadalt a maradék, a hatalmasok fölött a nép, az Örökkévaló győzött javamra a hősök fölött.
14. vers
Efráim felől, akinek gyökere Amálékba nyúlik, nyomon követ téged Benjámin csapataid között, Máchir köréből leszállanak a törvényhozók és Zebúlonból, akik az írónak vesszejét vonják.
15. vers
És Jisszákárbeli fejedelmeim Debórával voltak és amint Jisszákár, éppúgy Bárák is a völgybe ront az ő lábanyomán; ellenben Reubén vízerei között nagyok voltak a szívnek tanakodásai.
16. vers
Hát te mért maradtál az aklok között, hogy hallgasd a nyájak tilinkóit? Reubén vízereinél bizony nagyok a szívnek tépelődései,
17. vers
Gileád és Jordánon túl nyugalomban marad és Dán miért tanyáz hajókon? Ásér a tengerek fövénypartján hever és öbleinél pihen.
18. vers
Zebúlon olyan nép, amely el van szánva a halálra és Naftáli kitűnik a harcmező magaslatain.
19. vers
Királyok jöttek és hadat viseltek, ott ütköztek meg Kanaán királyai, Táánakban, a Meggidó vizei mellett, pénzt érő zsákmányt nem vittek el.
20. vers
Az égből is harcoltak, a csillagok pályáikról harcoltak Sziszrával.
21. vers
A Kisón patakja elragadta őket, az őskori patak, a Kisón patakja! – Ó lelkem, feszítsd meg erődet tovább.
22. vers
Akkor dübörögtek a lovak patái, csataméneinek dobogó dobbanásaival.
23. vers
Átkozzátok meg Méróz városát, így szól Isten angyala, átkozva átkozzátok meg lakosait, mert nem jöttek az Örökkévaló segítségére, az Örökkévaló segítségére a hősök között.
24. vers
De legyen áldva az asszonyok között Jáél, a kénita Héber felesége, a sátorban élő asszonyok között legyen áldott.
25. vers
(Sziszra) vizet kért és ő tejet adott néki, hatalmasok csészéjében tejszínt hoz,
26. vers
keze azalatt a sátorszög után nyúlt és jobbkarja a munkások kalapácsa után és sujtotta Sziszrát, átütötte fejét és összezúzta, átfúrta halántékát.
27. vers
Lábainál térdrerogyott, elesett, elterült, lábainál térdrerogyott, elesett; ahol térdreroskadt ott eldűlt élettelenül…
28. vers
Az ablakon át kitekint és sóhajtozik Sziszra anyja, az ablakon át kitekint: Mért késedelmezik az ő díszfogata, bár már jönne! mért késik hadiszekereinek robogása?
29. vers
Udvarhölgyei közül a legbölcsebbek felelnek neki, önmaga is ad választ szavaira önmagának:
30. vers
Bizonyára találtak zsákmányt és osztoznak rajta, egy rabnőt, két rabnőt minden férfiúnak, díszes ruhák zsákmányát Sziszrának, hímzett díszruhák zsákmányát, színes két oldalon hímzett varrottas ruhákat a zsákmányul ejtett rabnők nyakára…
31. vers
Így vesszenek el a te ellenségeid mind, ó Örökkévaló! De akik őt szeretik, legyenek olyanok, mint a nap, midőn fölkel fönséges hatalmában! És nyugalma volt az országnak negyven éven át.
Könyvek
