capitolul 5
És énekelt Debóra és Bárák Abinoám fia azon a napon, mondván:
Mivel fölszabadító hősök emelkedtek föl Izráelben, mivel önként ajánlotta föl magát a nép, áldjátok az Örökkévalót!
Halljátok meg, ó királyok, figyeljetek ide fejedelmek, én az Örökkévalónak, az Örökkévalónak énekelek én, dalt zengek az Örökkévalónak, Izráel Istenének.
Ó, Örökkévaló, midőn elindultál Széir felől, midőn vonultál Edom mezejéről, a föld rengett, az ég is cseppeket hullatot, a felhők is vizet ontottak.
A hegyek szétolvadtak az Örökkévaló előtt, még a Szinaj is, az Örökkévaló, Izráel Istene előtt.
Sámgárnak, Anath fiának idejében, Jáel napjaiban megszüntek a karavánutak és akik ösvényeken mentek, kusza utakon voltak kénytelenek járni.
Megszüntek a nyilt falvak Izráelben, teljesen megszüntek, amíg fel nem keltem én, Debóra, amíg fel nem keltem, mint anya Izráelben.
Új embereket választott Isten, akkor harc volt a kapuknál, pedig negyvenezer között Izráelben alig volt látható pajzs és dárda.
Szívem, Izráel, a törvénytevőidé, akik önként ajánlkoztak a népből, ezért áldjátok az Örökkévalót!
Akik fehér nőstény szamarakon nyargalnak, akik szőnyegeken ülve törvényt látnak és akik az úton járnak, mind emeljetek szót!
Az íjászok hangjaitól távol, az itatóvályuk között hirdessétek Istennek győzelmét, az Ő győzedelmét a földmíves falvakért. Akkor leszállott a várkapukba az Örökkévaló népe…
Ébredj, ébredj Debóra, ébredj, ébredj, mondj éneket, kelj fel Bárák és ejts foglyokat magadnak, Ábinoám fia.
Akkor aratott diadalt a maradék, a hatalmasok fölött a nép, az Örökkévaló győzött javamra a hősök fölött.
Efráim felől, akinek gyökere Amálékba nyúlik, nyomon követ téged Benjámin csapataid között, Máchir köréből leszállanak a törvényhozók és Zebúlonból, akik az írónak vesszejét vonják.
És Jisszákárbeli fejedelmeim Debórával voltak és amint Jisszákár, éppúgy Bárák is a völgybe ront az ő lábanyomán; ellenben Reubén vízerei között nagyok voltak a szívnek tanakodásai.
Hát te mért maradtál az aklok között, hogy hallgasd a nyájak tilinkóit? Reubén vízereinél bizony nagyok a szívnek tépelődései,
Gileád és Jordánon túl nyugalomban marad és Dán miért tanyáz hajókon? Ásér a tengerek fövénypartján hever és öbleinél pihen.
Zebúlon olyan nép, amely el van szánva a halálra és Naftáli kitűnik a harcmező magaslatain.
Királyok jöttek és hadat viseltek, ott ütköztek meg Kanaán királyai, Táánakban, a Meggidó vizei mellett, pénzt érő zsákmányt nem vittek el.
Az égből is harcoltak, a csillagok pályáikról harcoltak Sziszrával.
A Kisón patakja elragadta őket, az őskori patak, a Kisón patakja! – Ó lelkem, feszítsd meg erődet tovább.
Akkor dübörögtek a lovak patái, csataméneinek dobogó dobbanásaival.
Átkozzátok meg Méróz városát, így szól Isten angyala, átkozva átkozzátok meg lakosait, mert nem jöttek az Örökkévaló segítségére, az Örökkévaló segítségére a hősök között.
De legyen áldva az asszonyok között Jáél, a kénita Héber felesége, a sátorban élő asszonyok között legyen áldott.
(Sziszra) vizet kért és ő tejet adott néki, hatalmasok csészéjében tejszínt hoz,
keze azalatt a sátorszög után nyúlt és jobbkarja a munkások kalapácsa után és sujtotta Sziszrát, átütötte fejét és összezúzta, átfúrta halántékát.
Lábainál térdrerogyott, elesett, elterült, lábainál térdrerogyott, elesett; ahol térdreroskadt ott eldűlt élettelenül…
Az ablakon át kitekint és sóhajtozik Sziszra anyja, az ablakon át kitekint: Mért késedelmezik az ő díszfogata, bár már jönne! mért késik hadiszekereinek robogása?
Udvarhölgyei közül a legbölcsebbek felelnek neki, önmaga is ad választ szavaira önmagának:
Bizonyára találtak zsákmányt és osztoznak rajta, egy rabnőt, két rabnőt minden férfiúnak, díszes ruhák zsákmányát Sziszrának, hímzett díszruhák zsákmányát, színes két oldalon hímzett varrottas ruhákat a zsákmányul ejtett rabnők nyakára…
Így vesszenek el a te ellenségeid mind, ó Örökkévaló! De akik őt szeretik, legyenek olyanok, mint a nap, midőn fölkel fönséges hatalmában! És nyugalma volt az országnak negyven éven át.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly