Salmo 30
Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét!
Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem.
Ekkor hozzád kiáltottam, Uram, és így esedeztem az Úrhoz:
Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?
Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram!
Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87 88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 118 119 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 149 150