A Zsoltárok könyve

Psalmul 30

Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.

Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.

Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.

Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.

Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét!

Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.

Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.

Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem.

Ekkor hozzád kiáltottam, Uram, és így esedeztem az Úrhoz:

Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?

Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram!

Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.

Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!

Cărți