A Zsoltárok könyve
Salmo 144
Imádság háborús időben
verso 1
Dávidé. Áldott az Úr, az én kősziklám, aki harcolni tanítja kezemet, hadakozni ujjaimat.
→
Zsolt 18,3
verso 2
Jótevőm és erősségem, váram és megmentőm ő, pajzsom, akihez menekülhetek, aki népeket vet alám.
verso 3
Ó, Uram, micsoda az ember, hogy törődsz vele, az emberfia, hogy gondolsz rá?
→
Zsolt 8,5
verso 6
Villogtasd villámaidat, szórjad azokat, lődd ki nyilaidat, röpítsd szét őket!
verso 7
Nyújtsd le kezedet a magasból, szabadíts meg, ments ki engem a nagy vizekből, az idegenek hatalmából,
verso 8
akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
verso 9
Új éneket éneklek neked, Istenem, tízhúrú lanton zengedezek neked.
→
Zsolt 33,3
verso 10
Te adsz győzelmet a királyoknak; szolgádat, Dávidot is megszabadítottad a gyilkos fegyvertől.
verso 11
Szabadíts meg, ments ki engem az idegenek hatalmából, akiknek szája hiábavalóságot beszél, jobb kezük csak álnokságot művel!
verso 12
Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.
verso 13
Színültig telt raktáraink ontsanak mindenféle jót, juhaink a legelőkön szaporodjanak ezer-, sőt tízezerannyira!
verso 14
Marháink legyenek kövérek, ne érje őket baj, ne vetéljenek el! Ne legyen jajveszékelés a tereken!
verso 15
Boldog nép az, amelynek így megy a sora. Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene!
→
5Móz 33,29
Libros
