A példabeszédek könyve
capítulo 18
verso 1
A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen.
verso 2
Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének fitogtatásában.
verso 3
Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat.
verso 4
Mély víz az ember szájának beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása.
→
Péld 20,5
verso 6
Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő.
verso 7
Az ostobának saját szája a romlása, és saját ajkai ejtik csapdába őt.
→
Péld 10,14
verso 8
A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.
→
Péld 26,22
verso 9
Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.
verso 13
Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják.
verso 14
Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?
verso 15
Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik.
verso 16
Az ajándék tág teret nyit az ember előtt, és az előkelők elé juttatja.
→
1Móz 43,11
verso 17
Igaznak látszik az, aki először szól a perben, de sorra kerül ellenfele is, és megcáfolja.
verso 18
A sorsvetés megszünteti a viszálykodást, és szétválasztja az erőszakosakat.
verso 19
A rászedett testvér hozzáférhetetlenebb az erős városnál, és a viszály olyan, mint városkapun a zár.
verso 20
Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia.
→
Péld 12,14;
Péld 13,2
verso 21
Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
verso 22
Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.
→
Péld 19,14
verso 23
Könyörögve szól a szegény, de a gazdag keményen válaszol.
verso 24
Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.
→
Péld 17,17
Libros
