capítulo 16
Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mondjon a nyelv.
Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára.
→ Róm 9,22
Utál az Úr minden fölfuvalkodott szívűt: kezet rá, hogy nem marad büntetlen!
Szeretettel és hűséggel jóvá lehet tenni a bűnt; az Úrnak félelme távol tart a rossztól.
→ Dán 4,24
Jobb az igaz úton szerzett kevés, mint a törvénytelenül szerzett nagy jövedelem.
Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.
Az Úré az igaz mérleg és mérőserpenyő, az ő művei a zacskóban tartott súlyok.
Utálniuk kell a királyoknak a bűnös tetteket, mert igazság teszi szilárddá a trónt.
A királyoknak kedves az igaz szó, és szeretik azt, aki őszintén beszél.
A király arcának ragyogása éltet, jóakarata olyan, mint a tavaszi esőt hozó felleg.
Mennyivel jobb bölcsességet szerezni, mint aranyat, és értelmet szerezni, mint színezüstöt!
A becsületes emberek útja kikerüli a veszélyt, életét tartja meg, aki útjára vigyáz.
Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.
A bölcs szívűt értelmesnek nevezik, a nyájas ajkak gyarapítják a tudást.
Élet forrása az értelem annak, akinek van, de a bolondot még inteni is bolondság.
A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást.
Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.
A munkás önmagáért fáradozik, mert szája kényszeríti rá.
Az álnok ember viszályt támaszt, a rágalmazó szétválasztja a barátokat is.
Az erőszakos ember rászedi felebarátját, és nem a jó úton vezeti.
Aki behunyja szemét, álnokságot tervez, aki összeszorítja ajkát, gonoszságot hajt végre.
Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít.
Az ember végzi a sorsvetést, de mindig az Úrtól való a döntés.