capítulo 13
A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra.
Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól, a hűtlenek mégis erőszakra vágynak.
Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik.
Gyűlöli az igaz a hazug beszédet, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot okoz.
Az igazság megtartja a feddhetetlenül élőt, a bűn pedig elbuktatja a vétkest.
Van, aki gazdagnak mutatja magát, pedig semmije sincs; van, aki szegénynek, pedig nagy a vagyona.
A gazdagság az ember életének váltságdíja lehet, a szegény pedig fenyegetést sem hall.
Az igazak világossága vígan ég, de a bűnösök lámpása kialszik.
A könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik.
A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.
Aki megveti az igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsolatokat, elnyeri jutalmát.
A jóindulat kedvessé tesz, de a hűtlenek útja saját romlásukat okozza.
Minden eszes ember okosan cselekszik, de az esztelen bolondságot terjeszt.
Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az intést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést.
A beteljesült kívánság jólesik az embernek, az ostobának pedig utálatos eltérni a rossztól.
Aki bölcsekkel jár, bölccsé lesz, az ostobák barátja pedig romlottá lesz.
A vétkeseket üldözi a baj, az igazaknak pedig szép jutalmuk lesz.
A jó ember örökséget hagy még unokáinak is, a vétkes vagyona pedig az igazra vár.
Sok eledelt terem a szegények szántóföldje, de van, akit tönkretesz a törvénytelenség.
Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.
Az igaz jóllakásig ehet, de a bűnösök hasa éhen marad.