capítulo 12
Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad.
A jó ember jóakaratot nyer az Úrtól, de az alattomos embert ő bűnösnek tartja.
Nem áll szilárdan a bűnösen élő ember, de az igazak gyökere mozdíthatatlan.
Az igazak gondolatai helyesek, a bűnösök szándékai csalárdak.
A bűnösök szavai vérszomjasak, de a becsületeseket megmenti beszédük.
Értelmének megfelelően dicsérik az embert, a fondorlatos szívűt pedig megvetik.
Jobb annak, akit lebecsülnek, de szolgája van, mint annak, aki dicsekszik, de alig van kenyere.
Az igaz törődik még állatjának kívánságával is, a bűnösnek még az irgalma is kegyetlen.
Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen.
A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak mégis gyökeret vernek.
A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból.
Amit mond az ember, annak a gyümölcséből lakik jól, és amit tesz az ember, azt fizetik neki vissza.
A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.
A bolond bosszúsága azonnal kitudódik, az okos pedig leplezi szégyenét.
Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.
Az igaz ajak mindig állhatatos, a hazug nyelv pedig egy pillanatig sem az.
Csalárdság van azok szívében, akik a rosszon fáradoznak, de akik tanácsukkal békére intenek, azok szívében öröm.
Nem éri az igazat semmi veszedelem, de a bűnösök élete bajjal lesz tele.
Utálja az Úr a hazug ajkat, de a helyesen élőket kedveli.
Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával.
A szorgalmasak uralkodni fognak, a lusta pedig robotolni fog.
Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.
Az igaz utat tud mutatni másnak is, a bűnösöket pedig tévelygésbe viszi saját útjuk.
A lusta a vadászzsákmányt sem süti meg, pedig drága kincse az embernek a szorgalom.
Az igazság ösvényén élet van, és útja nem a halál felé vezet.