Márk evangéliuma

Capítulos:

… 7 8 9 10 11 …   ⇤ ← 9 → ⇥

verso 1

Azután így szólt hozzájuk: Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

verso 2

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott.

verso 3

Ruhája olyan tündöklő fehér lett, amilyet a földön ruhafestő nem tud fehéríteni.

verso 4

És megjelent nekik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.

verso 5

Péter megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lenni; hadd készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.

verso 6

Nem tudta ugyanis, hogy mit beszél, mert nagy félelem fogta el őket.

verso 7

De felhő támadt, amely beárnyékolta őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!

→ 2Pt 1,17

verso 8

És amint körülnéztek, már senki mást nem láttak maguk mellett, csak Jézust egyedül.

verso 9

Amikor jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik, hogy senkinek el ne mondják, amit láttak, csak amikor az Emberfia már feltámadt a halottak közül.

verso 10

Engedelmeskedtek a parancsnak, de azon tanakodtak egymás között, mit jelent a halottak közül való feltámadás.

verso 11

Ezért megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?

verso 12

Ő pedig így válaszolt: Illés valóban előbb jön el, hogy helyreállítson mindent. Akkor viszont miért van megírva az Emberfiáról, hogy sok szenvedésben és megvetésben lesz része?

→ Mal 3,23; Ézs 53,3

verso 13

De mondom nektek, Illés már eljött, és azt tették vele, amit csak akartak, amint meg van írva róla.

verso 14

Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük.

verso 15

Amint meglátták Jézust, az egész sokaság felbolydult, és eléje futott, hogy köszöntse őt.

verso 16

Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük?

verso 17

A sokaságból így felelt neki valaki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van;

verso 18

és ahol hatalmába keríti, földhöz vágja őt, habzik a szája, és megmerevedik. Szóltam a tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.

verso 19

Jézus így válaszolt nekik: Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!

verso 20

Odavitték hozzá, és amikor meglátta Jézust a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett, és habzott a szája.

verso 21

Jézus megkérdezte a fiú apjától: Mióta gyötri ez a betegség? Ő pedig ezt válaszolta: Gyermekkora óta.

verso 22

Gyakran vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!

verso 23

Jézus pedig ezt mondta neki: Ha tehetsz?! Minden lehetséges annak, aki hisz.

verso 24

A fiú apja azonnal felkiáltott: Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!

verso 25

Amikor látta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: Te néma és süket lélek, én parancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!

verso 26

Az pedig felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: meghalt.

verso 27

Jézus azonban kezét megragadva felemelte, és az felkelt.

verso 28

Amikor azután Jézus bement egy házba, a tanítványai megkérdezték tőle maguk között: Mi miért nem tudtuk kiűzni?

verso 29

Ő pedig ezt mondta nekik: Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.

verso 30

Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, és nem akarta, hogy valaki megtudja,

verso 31

mert tanította a tanítványait, és ezt mondta nekik: Az Emberfia emberek kezébe adatik, és megölik őt, de miután megölték, a harmadik napon feltámad.

verso 32

Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek megkérdezni őt.

verso 33

Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztatok útközben?

verso 34

Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymás között az úton, hogy ki a legnagyobb.

verso 35

Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája!

verso 36

És kézen fogva egy kisgyermeket, közéjük állította, átölelte, és ezt mondta nekik:

verso 37

Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.

verso 38

János ezt mondta neki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ minket.

verso 39

Jézus azonban ezt mondta: Ne akadályozzátok őt! Mert senki sem fog csodát tenni az én nevemben, hogy azután gyalázhasson engem,

verso 40

mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.

verso 41

Aki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, hogy el nem marad a jutalma.

verso 42

Aki pedig egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik.

verso 44

ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.

verso 45

És ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt, mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mint ha két lábaddal együtt vettetsz a gyehennára,

verso 46

ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.

verso 47

És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemeddel együtt vettetsz a gyehennára,

verso 48

ahol férgük nem pusztul el, és a tűz nem alszik el.

→ Ézs 66,24

verso 49

Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg.

verso 50

Jó a só, de ha a só ízét veszti, hogyan adjátok vissza az ízét? Legyen bennetek só, és éljetek békességben egymással!

→ Mt 5,13; Lk 14,34; Kol 4,6

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16