Márk evangéliuma
capítulo 15
Jézus Pilátus előtt
verso 1
Korán reggel azonnal határozatot hoztak a főpapok a vénekkel és az írástudókkal együtt, vagyis az egész nagytanács. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
verso 2
Pilátus pedig megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Ő így válaszolt neki: Te mondod.
verso 3
A főpapok hevesen vádolták őt.
verso 4
Pilátus ismét megkérdezte tőle: Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!
verso 5
Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, ezért Pilátus elcsodálkozott.
→
Ézs 53,7
Jézus és Barabbás
verso 6
Ünnepenként pedig szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kértek.
verso 7
Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly a lázadók között, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el.
verso 8
A sokaság tehát felmenve Pilátus elé kérte, hogy tegyen eleget a szokásnak.
verso 9
Pilátus pedig megkérdezte tőlük: Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát? –
verso 10
mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok.
verso 11
A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék.
verso 12
Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?
verso 13
Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg!
verso 14
Pilátus megkérdezte tőlük: De mi rosszat tett? Azok pedig még hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!
verso 15
Pilátus pedig, minthogy a sokaság kedvére akart tenni, szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék.
Jézus megcsúfolása
verso 16
A katonák bevitték őt a palotába, azaz a helytartóságra, és összehívták az egész őrséget.
verso 17
Bíborszínű köpenyt adtak rá, és tövisből font koronát tettek a fejére,
verso 18
és elkezdték köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
verso 19
Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.
Jézus megfeszítése
verso 20
Miután kigúnyolták, levették róla a bíbor ruhát, és felöltöztették a saját ruhájába. Majd kivitték, hogy megfeszítsék őt.
verso 21
Kényszerítettek egy arra menő embert, a cirénei Simont, Alexandrosz és Rúfusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye Jézus keresztjét.
→
Róm 16,13
verso 22
Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely,
verso 23
és mirhás bort adtak neki, de ő nem fogadta el.
verso 24
Keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon.
→
Zsolt 22,19
verso 25
Kilenc óra volt, amikor megfeszítették.
verso 26
Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
verso 27
Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől.
verso 28
És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: „És a bűnösök közé sorolták.”
→
Ézs 53,12
verso 29
Akik elmentek mellette, fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: Te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt,
→
Zsolt 22,8;
Zsolt 109,25
verso 31
Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták maguk között az írástudókkal együtt: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.
verso 32
A Krisztus, Izráel királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk! Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.
Jézus halála
verso 33
Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig.
verso 34
Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: Elói, elói, lámá sabaktáni! – ami ezt jelenti: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
→
Zsolt 22,2
verso 35
Néhányan az ott állók közül, amikor ezt hallották, így szóltak: Íme, Illést hívja.
verso 36
Valaki elfutott, és ecettel megtöltve egy szivacsot, nádszálra tűzte azt, inni adott neki, és így szólt: Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye őt?
→
Zsolt 69,22
verso 37
Jézus pedig hangosan felkiáltva kilehelte a lelkét.
verso 38
Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt.
verso 39
Amikor pedig a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy így lehelte ki a lelkét, ezt mondta: Bizony, ez az ember Isten Fia volt!
verso 40
Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé,
verso 41
akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.
Jézus temetése
verso 42
Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt,
verso 43
eljött az arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus holttestét.
verso 44
Pilátus csodálkozott azon, hogy Jézus már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már.
verso 45
Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek.
verso 46
Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé.
verso 47
A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.
Libros
