Márk evangéliuma
capítulo 10
Kérdés a házassági elválásról
verso 1
Onnan útra kelve elment Jézus Júdea vidékére és a Jordánon túlra; és megint nagy sokaság gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.
verso 2
Farizeusok is mentek hozzá, hogy megkísértsék őt, és megkérdezték tőle: Szabad-e a férjnek a feleségét elbocsátania?
verso 3
Ő azonban visszakérdezett: Mit parancsolt nektek Mózes?
verso 4
Azok ezt mondták: Mózes megengedte a válólevél írását és az elbocsátást.
→
5Móz 24,1
verso 5
Jézus erre így szólt hozzájuk: Szívetek keménysége miatt írta nektek Mózes ezt a parancsolatot,
verso 6
mert a teremtés kezdete óta Isten férfivá és nővé teremtette az embert.
→
1Móz 1,27
verso 8
és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy.
verso 9
Amit tehát Isten egybekötött, ember el ne válassza!
verso 10
Otthon a tanítványai is megkérdezték őt erről.
verso 11
Ő pedig ezt mondta nekik: Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el feleségével szemben;
→
1Kor 7,10
verso 12
és ha a feleség bocsátja el férjét, és máshoz megy férjhez, házasságtörést követ el.
Jézus megáldja a gyermekeket
verso 13
Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak.
verso 14
Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.
verso 15
Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda.
verso 16
Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.
A gazdag ifjú
verso 17
Amikor útnak indult, odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte azt kérdezte tőle: Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?
verso 18
Jézus így szólt hozzá: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.
verso 19
Tudod a parancsolatokat: „Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.”
→
2Móz 20,12;
3Móz 19,13
verso 20
Ő pedig ezt mondta neki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
verso 21
Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és ezt mondta neki: Egy hiányosságod van még: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!
verso 22
A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
verso 24
A tanítványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Gyermekeim, milyen nehéz az Isten országába bejutni!
verso 25
Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.
verso 26
Ők pedig még jobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás között: Akkor ki üdvözülhet?
verso 27
Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta: Az embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges.
→
Jób 42,2
A tanítványok jutalma
verso 28
Péter ezt mondta neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
verso 29
Jézus így szólt: Bizony mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért,
verso 30
az százannyit kap: most ebben a világban házakat és testvéreket, anyát, gyermeket, és szántóföldeket üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet.
verso 31
De sok elsőből lesz utolsó, és utolsóból első.
Jézus harmadszor szól haláláról és feltámadásáról
verso 32
Mikor pedig a Jeruzsálembe vezető úton mentek, Jézus előttük haladt. Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog:
verso 33
Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak,
verso 34
kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de a harmadik napon feltámad.
Zebedeus fiainak kérése
verso 35
Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk.
verso 36
Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?
verso 37
Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben.
verso 38
Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?
verso 39
Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,
→
ApCsel 12,2;
Jel 1,9
verso 40
de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett.
verso 41
Amikor ezt a többi tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra.
verso 42
De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük.
verso 43
De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok;
verso 44
és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája!
verso 45
Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.
→
Ézs 53,10
A vak Bartimeus meggyógyítása
verso 46
Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett.
verso 47
Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!
verso 48
Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
verso 49
Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged!
verso 50
Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz.
verso 51
Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak.
verso 52
Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Libros
