János evangéliuma
capítulo 11
Lázár feltámasztása
verso 1
Volt pedig egy beteg ember, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
→
Lk 10,38
verso 2
Mária volt az, aki megkente az Urat olajjal, és megtörölte a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg.
→
Jn 12,3;
Mt 26,7;
Mk 14,3
verso 3
A nővérei megüzenték Jézusnak: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
verso 4
Amikor Jézus ezt meghallotta, ezt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
verso 5
Jézus szerette Mártát, ennek nővérét és Lázárt.
verso 6
Amikor tehát meghallotta, hogy beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt,
verso 7
de azután így szólt a tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!
verso 8
A tanítványok ezt mondták neki: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
verso 9
Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát,
verso 10
de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.
verso 11
Ezeket mondta, azután így szólt hozzájuk: Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem.
verso 12
A tanítványok ezt felelték: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
verso 13
Pedig Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomba merülésről szól.
verso 14
Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt.
verso 15
Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!
verso 16
Tamás, akit Ikernek neveztek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele együtt!
verso 17
Amikor Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban van.
verso 18
Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez,
verso 19
ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
verso 20
Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt.
verso 21
Márta így szólt Jézushoz: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
verso 22
De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten.
verso 23
Jézus ezt mondta neki: Feltámad a testvéred!
verso 25
Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
verso 26
és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?
→
Jn 5,24
verso 27
Márta így felelt: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba.
→
Mt 16,16
verso 28
Miután ezt mondta, elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
verso 29
Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és odament hozzá.
verso 30
De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.
verso 31
A zsidók, akik Máriával voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy hirtelen feláll és kimegy. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon.
verso 32
Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
verso 33
Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, háborgott lelkében, és megrendült.
verso 34
Megkérdezte: Hova helyeztétek őt? Azt felelték: Uram, jöjj és lásd meg!
verso 36
A zsidók ezt mondták: Íme, mennyire szerette!
verso 37
Közülük néhányan pedig így szóltak: Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?
verso 38
Jézus – még mindig háborogva magában – a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta.
verso 39
Jézus így szólt: Vegyétek el a követ! Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.
verso 40
Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?
verso 41
Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
verso 42
Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
verso 43
Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki!
verso 44
És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
A nagytanács elhatározza Jézus megölését
verso 45
Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett.
verso 46
Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
verso 47
Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz.
→
Mt 26,3;
Mk 14,1;
Lk 22,2
verso 48
Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is.
verso 49
Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: Ti nem értetek semmit.
verso 50
Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.
verso 51
Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért;
verso 52
és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
verso 53
Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt.
verso 54
Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival.
verso 55
Közeledett a zsidók páskaünnepe, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe az ünnep előtt, hogy megtisztuljanak.
verso 56
Keresték Jézust, és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?
verso 57
A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.
Libros
