János evangéliuma
capítulo 6
Ötezer ember megvendégelése
verso 1
Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára.
verso 2
Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken.
verso 3
Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt.
verso 5
Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
verso 6
Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni.
verso 7
Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset.
verso 8
Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá:
verso 9
Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek?
→
2Kir 4,42
verso 10
Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
verso 11
Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak.
verso 12
Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba!
verso 13
Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek.
verso 14
Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba.
→
5Móz 18,15
verso 15
Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.
Jézus a tengeren jár
verso 16
Estefelé lementek tanítványai a tengerhez,
verso 17
hajóra szálltak, hogy átmenjenek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még nem ment oda hozzájuk Jézus;
verso 18
a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt.
verso 19
Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harmincfutamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek,
verso 20
de ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek!
verso 21
Fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.
A sokaság mennyei kenyeret kér
verso 22
Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el.
verso 23
De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr.
verso 24
Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust.
verso 25
Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide?
verso 26
Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.
verso 27
Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.
verso 28
Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk?
verso 29
Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.
verso 30
Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel?
verso 32
Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret.
verso 33
Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.
verso 34
Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!
Jézus az élet kenyere
verso 35
Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.
verso 36
De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek.
verso 37
Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;
verso 38
mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem.
verso 39
Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon.
verso 40
Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
verso 41
A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le.
verso 42
És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le?
verso 43
Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között!
verso 44
Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
verso 45
Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön.
→
Ézs 54,13;
Jer 31,33
verso 46
Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát.
→
1Tim 6,16
verso 47
Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van.
verso 49
Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
verso 50
De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.
verso 51
Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.
Jézus teste igazi étel, és vére igazi ital
verso 52
A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül?
verso 53
Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek.
verso 54
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
verso 55
Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
verso 56
Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne.
→
1Jn 2,24
verso 57
Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam.
verso 58
Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
verso 59
Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
A tanítványok zúgolódása és Péter vallástétele
verso 60
Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?
verso 61
Mivel pedig Jézus jól tudta, hogy ezért zúgolódnak a tanítványai, így szólt hozzájuk: Ez megbotránkoztat titeket?
verso 62
Mi lesz, ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol előzőleg volt?
verso 63
A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.
→
2Kor 3,6
verso 64
De vannak közöttetek néhányan, akik nem hisznek. Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki el fogja árulni őt.
verso 65
És így folytatta: Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.
verso 66
Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.
verso 67
Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: Vajon ti is el akartok menni?
verso 68
Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.
verso 70
Jézus így válaszolt nekik: Vajon nem én választottalak ki titeket, a tizenkettőt? Egyikőtök mégis ördög.
verso 71
Júdás Iskáriótesre, Simon fiára értette ezt, mert ez akarta őt elárulni, egy a tizenkettő közül.
Libros
