János evangéliuma
capítulo 2
A kánai menyegző
verso 1
A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja.
verso 2
Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre.
verso 3
Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk.
verso 4
Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.
verso 5
Anyja így szólt a szolgákhoz: Bármit mond nektek, tegyétek meg!
verso 6
Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három metréta fért.
verso 7
Jézus így szólt hozzájuk: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színültig.
verso 8
Majd ezt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Ők pedig vittek.
verso 9
Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, odahívta a vőlegényt,
verso 10
és így szólt hozzá: Minden ember a jó bort kínálja először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.
verso 11
Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
verso 12
Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.
Jézus megtisztítja a templomot
verso 13
Közel volt a zsidók páskaünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.
verso 14
A templomban találta a marhák, juhok és galambok árusait meg az ott ülő pénzváltókat.
verso 15
Kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mindet a templomból a marhákkal és a juhokkal együtt. A pénzváltók pénzét kiszórta, az asztalokat felborította,
verso 16
a galambárusoknak pedig ezt mondta: Vigyétek ezeket innen, ne csináljatok piacteret az én Atyám házából!
verso 17
Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.”
→
Zsolt 69,10
verso 18
A zsidók pedig azt kérdezték tőle: Milyen jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket teszed?
verso 19
Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
verso 20
Ezt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?
verso 21
Ő azonban testének templomáról beszélt.
verso 22
Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
verso 23
Amikor Jeruzsálemben volt a páska ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.
verso 24
Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,
verso 25
és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.
Libros
