János evangéliuma

capítulo 5

Capítulos:

… 3 4 5 6 7 … ⇤ ← 5 → ⇥

Jézus beteget gyógyít szombaton a Betesdánál

verso 1

Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.

verso 2

Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.

→ Neh 3,1

verso 3

A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.

verso 4

Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.

verso 5

Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.

verso 6

Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni?

verso 7

A beteg így válaszolt neki: Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe. Amíg én odaérek, más lép be előttem.

verso 8

Jézus ezt mondta neki: Kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!

verso 9

És azonnal meggyógyult ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.

verso 10

A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez: Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat.

verso 11

Ő így válaszolt nekik: Aki meggyógyított, az mondta nekem: Vedd az ágyadat, és járj!

verso 12

Megkérdezték tőle: Ki az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd fel, és járj?

→ Mt 12,2; Lk 6,2; Jer 17,21

verso 13

De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrehúzódott az ott tartózkodó sokaság miatt.

verso 14

Ezek után találkozott vele Jézus a templomban, és ezt mondta neki: Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled.

verso 15

Elment ez az ember, és megmondta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki meggyógyította.

A Fiú feltámaszt és ítél

verso 16

Azért üldözték a zsidók Jézust, mert szombaton tette ezt.

verso 17

Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.

verso 18

Ezért azután a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak megtörte a szombatot, hanem saját Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát az Istennel.

verso 19

Megszólalt tehát Jézus, és ezeket mondta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya, mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon.

→ Mt 11,27

verso 20

Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz. És ezeknél nagyobb tetteket is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.

verso 21

Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

→ 5Móz 32,39

verso 22

Az Atya nem is ítél meg senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,

→ 1Jn 2,23

verso 23

hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.

verso 24

Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.

→ 1Jn 3,14

verso 25

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak.

verso 26

Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

→ 1Jn 5,20

verso 27

Sőt arra is adott neki hatalmat, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.

→ Dán 7,10; Mt 25,31

verso 28

Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját,

→ 1Tim 4,16

verso 29

és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.

→ Dán 12,2; Róm 2,6

verso 30

Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem.

Jézusról tanúskodnak a cselekedetei, az Atya és az Írás

verso 31

Ha én magamról tennék bizonyságot, az én bizonyságtételem nem volna igaz.

verso 32

Más az, aki bizonyságot tesz énrólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel rólam tanúskodik.

verso 33

Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.

→ 1Jn 5,9

verso 34

Nekem azonban nincs szükségem embertől való bizonyságtételre, hanem azért mondom ezeket, hogy ti üdvözüljetek.

verso 35

Ő volt az égő és világító fáklya, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.

verso 36

Nekem azonban Jánosénál nagyobb bizonyságtételem van. Mert a tettek, amelyeket átadott nekem az Atya, hogy teljesítsem azokat, ezek a tetteim maguk tanúskodnak arról, hogy engem az Atya küldött el.

verso 37

Az Atya, aki elküldött engem, ő tett bizonyságot rólam. Az ő hangját nem hallottátok soha, arcát sem láttátok,

verso 38

és az igéje sem marad meg bennetek, mert annak, akit ő elküldött, nem hisztek.

verso 39

Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot,

→ Ézs 34,16; 2Tim 3,15

verso 40

és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

verso 41

Én nem fogadok el dicsőséget emberektől,

verso 42