A Máté írása szerint való szent evangyéliom
capítulo 26
verso 1
És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:
verso 2
Tudjátok, hogy két nap mulva a husvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
verso 3
Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,
verso 4
És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
verso 5
De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
verso 6
És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
verso 7
Méne ő hozzá egy asszony, a kinél vala drága kenetnek alabástrom szelenczéje, és az ő fejére tölté, a mint az asztalnál ül vala.
verso 8
Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
verso 9
Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
verso 10
Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
verso 11
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
verso 12
Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
verso 13
Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangyéliom, a mit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.
verso 14
Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén,
verso 15
Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt.
verso 16
És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.
verso 17
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre husvéti bárányt?
verso 18
Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal.
verso 19
És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt.
verso 20
Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel,
verso 21
És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem.
verso 22
És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?
verso 23
Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
verso 24
Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
verso 25
Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.
verso 26
Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
verso 27
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
verso 28
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
verso 29
Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
verso 30
És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
verso 31
Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok én bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.
verso 32
De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
verso 33
Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
verso 34
Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
verso 35
Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólnak vala a többi tanítványok is.
verso 36
Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
verso 37
És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni.
verso 38
Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
verso 39
És egy kissé előre menve, arczra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te.
verso 40
Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem birtatok vigyázni velem egy óráig sem!?
verso 41
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
verso 42
Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
verso 43
És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.
verso 44
És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
verso 45
Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Ímé, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
verso 46
Keljetek fel, menjünk! Ímé elközelgett, a ki engem elárul.
verso 47
És még mikor beszél vala, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a fôpapoktól és a nép véneitől.
verso 48
A ki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: A kit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.
verso 49
És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt.
verso 50
Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt.
verso 51
És ímé egyik azok közül, a kik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
verso 52
Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert a kik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniök.
verso 53
Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
verso 54
De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
verso 55
Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
verso 56
Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.
verso 57
Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, a hol az írástudók és a vének egybegyűltek vala.
verso 58
Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
verso 59
A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt;
verso 60
És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú,
verso 61
Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
verso 62
És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
verso 63
Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia?
verso 64
Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.
verso 65
Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé most hallottátok az ő káromlását.
verso 66
Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.
verso 67
Akkor szemébe köpdösének és arczul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék,
verso 68
Mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, a ki üt téged?
verso 69
Péter pedig künn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a Galileabeli Jézussal valál.
verso 70
Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
verso 71
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
verso 72
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
verso 73
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
verso 74
Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
verso 75
És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.
Libros
