Apostolok cselekedetei
capítulo 9
verso 1
Saul, aki még mindig fújta magából a fenyegetést és a gyilkos dühöt az Úr tanítványai ellen, elment a főpaphoz
verso 2
és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha bárkit, férfiakat, avagy nőket, ehhez az Úthoz tartozókat találna, megkötözve vihesse Jeruzsálembe.
verso 3
Utazás közben történt, hogy amikor közeledett Damaszkuszhoz, a mennyből hirtelen fény villámlotta körül.
verso 4
Erre a földre bukott és hangot hallott, amely így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
verso 5
„Ki vagy, Uram?” – kérdezte ő, mire ő így felelt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl.
verso 6
De most már kelj fel, menj be a városba, s ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
verso 7
A vele együtt utazó férfiak némán állottak, hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak.
verso 8
Saul felkelt a földről, ám amikor felnyitotta szemét, semmit sem látott, úgyhogy kézen fogva vezették be Damaszkuszba.
verso 9
Három napig nem látott, nem evett és nem ivott.
verso 10
Volt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr látomásban megszólította őt: „Anániás!” – „Itt vagyok, Uram!” – felelte ő,
verso 11
mire az Úr így szólt hozzá: „Kelj fel, eredj az Egyenes nevű utcába, ott Júdás házában keresd meg a tárzusinak nevezett Sault. Mert már imádkozik.”
verso 12
Saul pedig látomásban látta, hogy egy Anániás nevű férfi megy be hozzá, s reá teszi kezét azért, hogy lásson.
verso 13
Ugyanakkor Anániás így szólt: „Uram, sokaktól hallottam e férfi felől, hogy mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben.
verso 14
Itt is meghatalmazása van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.”
verso 15
De az Úr ezt felelte neki: „Eredj el, mert ő nekem kiválasztott eszközöm arra, hogy nevemet a nemzetek, királyok és Izráel fiai elé vigye.
verso 16
Én majd meg fogom neki mutatni, hogy mennyit kell az én nevemért szenvednie.”
verso 17
Anániás el is ment, bement a házba és miután kezét Saulra tette, így szólt: „Testvérem, Saul, Jézus, az Úr küldött engem, ki neked azon az úton, amelyen jöttél, megjelent, azért, hogy megjöjjön látásod és megtelj Szent Szellemmel.”
verso 18
Erre tüstént, mintha hályog esett volna le Saul szeméről, megjött a látása. Azután felkelt, bemerítkezett
verso 19
és miután táplálékot vett magához, megerősödött.
verso 20
Egy ideig a Damaszkuszban levő tanítványoknál időzött, és gyülekezeteikben azonnal hirdette Jézust, hogy ő Istennek Fia.
verso 21
Akik hallották, mindannyian magukon kívül voltak a csodálkozástól és ezt mondották: „Nem ő volt-e az, aki Jeruzsálemben pusztította azokat, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött-e, hogy őket megkötözve vigye a főpapokhoz?”
verso 22
Saul pedig mindig több hatalomra tett szert, úgyhogy nagy zavarba hozta a Damaszkuszban lakó zsidókat, bebizonyítva, hogy Jézus a Krisztus.
verso 23
Mikor már meglehetősen sok idő eltelt, a zsidók összebeszéltek, hogy megölik őt.
verso 24
Saulnak azonban tudomására jutott alattomos tervük. Éjjel-nappal szemmel tartották a kapukat, hogy megölhessék.
verso 25
Ám a tanítványok fogták őt és éjszaka, gyümölcsös kosárban a falon át leeresztették.
verso 26
Mikor Jeruzsálembe megérkezett, ott csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindannyian féltek tőle és nem hitték el, hogy tanítvány.
verso 27
Barnabás erre magához vette őt, és az apostolokhoz vezette, elbeszélte nekik, hogy miképp látta meg az úton az Urat és hogy szólott vele, hogy Damaszkuszban miképp szólt nyilvánosan Jézus nevében.
verso 28
Idő múltán bejáratos lett náluk, Jeruzsálemben,
verso 29
és szabadon szólott az Úr nevében, beszélt, vitatkozott a hellenistákkal, akik rajta voltak, hogy őt elpusztítsák.
verso 30
Mikor a testvérek megtudták szándékukat, levitték Sault Cézáreába, és útnak indították Tarzusba.
verso 31
Az egész Júdeában, Galileában és Szamáriában az eklézsiának békessége volt s közben épült, az Úr félelmében előrehaladt és a Szent Szellem bátorítása szaporodott benne.
verso 32
Amikor Péter e helyeket bejárta, történt, hogy eljutott a Liddában lakó szentekhez is.
verso 33
Ott talált egy Éneász nevű embert, ki nyolc év óta hordágyon fekvő gutaütött volt.
verso 34
„Éneász – szólította meg Péter –, meggyógyít téged a Krisztus Jézus. Kelj fel és vesd meg az ágyadat!” Tüstént felkelt.
verso 35
A Liddában és Száronban lakók mind látták őt s megtértek az Úrhoz.
verso 36
Joppéban volt egy bizonyos nőtanítvány, a neve Tábita, mely lefordítva Dorkászt, azaz Zergét jelent. Jótettek, könyöradományok osztása töltötték be életét.
verso 37
Azokban a napokban történt azonban, hogy elerőtlenült és meghalt. Miután megmosták, elhelyezték a felső házban.
verso 38
Mivel Lidda közel esik Joppéhoz és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két férfit elküldtek hozzá, hogy kérleljék meg: „Késlekedés nélkül jöjj át hozzánk!”
verso 39
Péter felkerekedett és elment velük. Amikor megérkezett, felvitték a felső házba, ott eléje álltak az özvegyek valamennyien és sírva mutogatták azokat a köpenyeket és köntösöket, amelyeket még mikor velük volt, Dorkász készített.
verso 40
Péter erre mindenkit kiűzött, térdre borult és úgy imádkozott. Azután visszafordult a testhez és ezt mondotta: „Tábita, kelj fel!” Az felnyitotta szemét, és amikor Pétert meglátta, felült.
verso 41
Péter a kezét nyújtotta neki, talpra segítette, majd beszólította a szenteket és az özvegyeket, és élve eléjük állította Tábitát.
verso 42
A dolog egész Joppéban ismeretessé vált, úgyhogy sokan hittek az Úrban.
verso 43
Úgy történt, hogy Péter meglehetősen sok időn át maradt még Joppéban egy bizonyos Simon tímárnál.
Libros
