Az Szent Pál apostolnak első levele, melyet az korintusbelieknek írt

capitolul 10


Capitole:


versetul 1

tudásotokra adom kediglen, atyámfiai, ezt, hogy az mi atyáink mind köd alatt valának, és mind az tengeren általmenének,


versetul 2

és mindnyájan az Mózesnek törvényére megkeresztelkedének az ködben és az tengerben,


versetul 3

és mind egy lelki eledelt esznek vala, és mind egy lelki italt isznak vala.


versetul 4

isznak vala kediglen az lelki kősziklából, mely ővelük együtt megyen vala. az kőszikla kedig az Krisztus vala.


versetul 5

de sokat őközülük az Isten jónak nem ítéle, mert elveszté őket az pusztában.


versetul 6

ezek kediglen minekünk példánkra lőnek, hogy gonosz dolgoknak gonosz kívánsága bennünk ne lenne, miképpen azokban is gonosz dolgoknak gonosz kívánsága lőn.


versetul 7

bálványimádók se legyetek, miképpen némelyek azok közül, mint meg vagyon írván: leüle az nép, hogy ennék és innék, és felkelének játszódni.


versetul 8

paráználkodásokkal is magunkat meg ne fertőztessük, miképpen némelyek azok közül paráználkodásokkal fertelmessé lőnek, és egy napon huszonháromezer vesze el bennük.


versetul 9

az Krisztust is ne kísértsük, miképpen némelyek azoknak közüle kísérték, és az kígyóknak miatta elveszének.


versetul 10

ne zúgódjatok is az Istennek ellene, miképpen némelyek azoknak közüle zúgódának, és elveszének annak miatta, ki teljességgel elveszt.


versetul 11

mindezek kediglen például lőnek őrajtuk. meg vannak kediglen írva ezek az mi tanulságunkra, kik ez világnak idejének végére történtünk lenni.


versetul 12

annak okáért aki láttatik ő magának erősen állani, meglássa, hogy el ne essék.


versetul 13

még meg nem foglalt titeket egyéb kísértés, hanem csak oly, minemű embereken esheték. de hív az Isten, ki nem enged titeket kísértetni erőtöknek felette. sőt, az kísértéssel egyetembe jó véget ad, hogy elviselhessétek.


versetul 14

annak okáért, én szerelmes atyámfiai, távoztassátok el az bálványimádást.


versetul 15

szólok én tinektek, mint bölcs embereknek, ítéljétek meg ti, amit mondok.


versetul 16

az megáldásnak pohara, melyet megáldunk az Krisztus vérének, nem egymással való közlése-e? az kenyér, melyet elszegdelünk, nem az Krisztus testének egymással való közlése-e?


versetul 17

mert nagy sokan egy kenyérként vagyunk és egy testként. mert mindnyájan az egy kenyérből veszünk részt.


versetul 18

lássátok az Izrael népét, ki test szerint való nép. akik az áldozatot megeszik, nem részesek-e azokban, melyek az oltáron vannak?


versetul 19

annak okáért nem azt mondom, hogy az bálvány valami legyen, avagy hogy amit az bálványnak áldoztanak, valami legyen,


versetul 20

hanem azt mondom, hogy az pogányok amelyeket áldoznak, ördögöknek áldozzák, és nem Istennek. nem akarom kediglen, hogy ti az ördöggel közösökké legyetek.


versetul 21

nem ihattok az Úristennek poharából és az ördögöknek poharából.


versetul 22

avagy haragra indítjuk-e az Istent? erősebbek vagyunk-e mi őnálánál?


versetul 23

mindenekre szabadságom vagyon énnekem, de nem mindenek használnak. mindenekre szabadságom vagyon énnekem, de nem mindenek építenek.


versetul 24

senki az ő hasznát ne keresse, hanem minden az másét.


versetul 25

amit az mészárszékben árulnak, mindent megegyetek, semmit ne tudakozván, hogy az lelkiismeret meg ne bántassék.


versetul 26

mert az Úristené az föld és az ő teljes volta.


versetul 27

hogyha valaki az hitetlenek közül lakodalomba hívand titeket, és el akartok menni, valamit előtökbe tesznek tinektek, azt egyétek, semmit ne tudakozván, hogy az lelkiismeret meg ne bántassék.


versetul 28

hogyha valaki tinektek ezt mondandja. ezt az bálványoknak áldozták, őbenne ne egyetek az emberért, aki ezt megjelentette, és hogy az lelkiismeret meg ne bántassék. mert az Úristené az föld és az ő teljes volta.


versetul 29

szólok kediglen nem az te lelkiismeretedről, hanem amaz máséról. mert miért kelljen megítélni az én ételben való szabad voltomat az más embernek lelkiismeretének?


versetul 30

hogyha én az Istennek kedvéből részes lehetek minden eledelben, miért mond valaki ezért énnekem gonoszt, amelyért én hálát adok?


versetul 31

annak okáért akár egyetek, és akár igyatok, és akármit tegyetek, mindeneket az Istennek tisztességére tegyetek!


versetul 32

olyaténok legyetek, hogy semmi tántorodást ne tegyetek, se az zsidó népeknek, se az görögöknek, se az egyházbeli népeknek,


versetul 33

miképpen én mindenképpen mindeneknek magamat kelletem, és nem keresem az én tulajdon hasznomat, hanem sokaknak hasznát, hogy üdvözüljenek.

Capitole:


Cărți