Óbadja próféta könyve

1. vers

Óbadja látomásai: Így szól az Örökkévaló Isten Edómhoz: Üzenetet hallottunk az Örökkévalótól, követ küldetett a nemzetek közé „Keljünk fel ellene – Edóm ellen – háborúra!”

2. vers

Íme kicsinnyé tettelek, óh Edóm a nemzetek között, megvetett vagy te nagyon.

3. vers

Szívednek ádázata rosszra ösztönzött téged, magas székhelyeden ki vagy, sziklaodukban lakozó! Azt mondod szívedben, ki szállíthat le engem a földre?

4. vers

Ha magasra emelkedel, mint a sas és akár a csillagok közé rakod fészkedet, még onnan is leszállítalak, úgymond az Örökkévaló.

5. vers

Ha tolvajok jöttek ellened, vagy éjszakai fosztogatók, hogyan jutottál ilyen leromlásra, hiszen azok csak addig rabolnak, amíg elég nekik? – Ha szüretelők jöttek ellened, hiszen azok is hagynak böngészni valót!

6. vers

Óh mennyire ki lett motozva Ézsau, elrejtett kincseit föltárták.

7. vers

Egész a határig űztek a te szövetséges társaid, félrevezettek, legyűrtek, akikkel békét kötöttél. Kenyeredért kelepcét tesznek eléd és nincs okulás benne.

8. vers

Hiszen azon a napon, úgymond az Örökkévaló, elveszejtem a bölcseket Edómból és az értelmet Ézsau hegyéről

9. vers

és megrendülnek a te hőseid Téman, hogy annál jobban ki legyen irtva mindenki Ézsau hegyéről az öldöklés által.

10. vers

A testvéreden, Jákóbon elkövetett kegyetlenség miatt takarjon téged gyalázat és légy kiirtva örökre.

11. vers

Azon a napon, amikor veszteg álltál, azon a napon, amikor idegenek vitték fogságba erejét, amikor vad idegenek hatoltak be várkapuiba és sorsot vetettek Jeruzsálem felett, akkor te is olyan voltál, mint bármelyik közöttük.

12. vers

Nem kellett volna tétlenül nézned a te testvérednek végzetnapját, balsorsának idejét, nem kellett volna örvendened Júda fiai fölött pusztulásuk napján és nem kellett volna fennhéjázó szavakat hangoztatnod veszedelmek idején.

13. vers

Nem kellett volna bemenned népem kapujába a sorscsapások napján, nem kellett volna kárörvendve nézni testvéred balvégzetét szerencsétlensége napján, nem kellett volna kinyujtanod kezed az ő vagyonára veszedelmének napján.

14. vers

Nem kellett volna a keresztúton állanod, hogy kiirtsad menekültjeit, nem kellett volna kiszolgáltatnod megmaradottjait a veszedelem idején.

15. vers

Mert közeledik Isten ítéletnapja az összes nemzetek fölé; amint te cselekedtél, úgy cselekszenek véled is és megszolgált béred visszaszáll fejedre.

16. vers

Mert amint ti megittasodtatok szent hegyemen, úgy fognak inni a népek, állandóan inni fognak, dőzsölni, olyanokká lesznek, mintha már nem is volnának.

17. vers

Cijón hegyén azonban menekülés lészen és szent leend az, Jákób háza pedig birtokba veheti azok elhagyott birtokát

18. vers

és Jákób háza olyan lesz, mint a tűz, József háza, mint a láng, Ézsau háza pedig olyan lesz, mint a tarló és fölgyujtják és elemésztik és nem lesz maradéka Ézsau házának, mert az Örökkévaló hirdeti ezt.

19. vers

És birtokba veszik a délvidéket Ézsau hegyével és a rónaságot a filiszteusokkal, újra birtokba veszik Efráim mezőségét, Sómron mezőségét és Benjámin területét a Gileáddal

20. vers

és Izráel fiai seregének fogságba jutott része, amely a Kanaániták között van Corfátig és a Jeruzsálemből fogságba jutottak csoportja, amely Szefárádban van, birtokba fogja venni a délszak várait

21. vers

és fölmennek a fölszabadítók Cijón hegyére, hogy ítéletet tartsanak Ézsau hegye fölött és Istené lészen az uralkodás.

Fejezetek:

12